Jó a városi élet is, de egy kanadai halászkunyhóba bármikor félrehúzódnánk

Vannak olyan dolgok az életben, amikről nagyon jól tudjuk, hogy igazából nem csak simán nem kellemes dolgok, hanem talán még rosszak is. Mégis valahogy nem tudunk hozzájuk nem vonzódni. Ilyenek például Amerika elhagyott benzinkútjai, amikről múltkor írtunk, és amik képen nagyon tetszetősek, de ha ott robbanánk le, és el kéne ütni egy fél napot, míg megérkezik a segítség, akkor tuti máshogy vélekednénk róluk.

A kanadai jéghalászkunyhók talán még inkább ambivalens példák az építészet mostahavidékéről. Ezek például csak azért vannak összetákolva fémlemezekből, ponyvákból vagy deszkákból, hogy meg ne fagyjanak szegény halászok munka közben, amikor a kanadai tél minusz 40 fokokkal parádézik.

Másik oldalról viszont van valami utánozhatatlan romantikájuk. Elképzelni például, hogy másodmagunkkal ülünk bent egy ilyen kis befűtött bódéban a zajos világtól távol, szopogatva valami ócska rumot, témázgatni egész éjjel, esetleg fogni is valamit, ha már ott van a lábunk előtt a lék.

Ahogy Richard Johnson képeit nézegetjük, egyre inkább arra hajlunk, hogy ez a minusz 40 fokkal együtt is jó lehet. Ő például kilenc éve járja a kanadai halászterületeket és fotózza szorgalmasan ezeket a kis kajibákat, amik meglepően sokfélék tudnak lenni. És ez még úgyis meggyőző, ha közben tudjuk, hogy a kunyhók melletti sárga foltokat kifotosoppolta a hóból.

(via featureshoot)