Fogyassz matcha pohárkrémet menopauza idején is!
Szerencsés helyzet, amikor egyik kedvenc dj-nk vagy zenekarunk érkezik a környékünkre, arról nem is beszélve, amikor házibuliba vagyunk hivatalosak. Ezekben az esetekben nincs is más dolgunk, mint eleget téve a szituáció kívánalmának, időben megjelenjünk az eseményen és kellőképpen odategyük magunk. A bulibőség esetén szükségessé váló rangsorolás nehézsége is inkább érzelmi, sem mint technikai jellegű.
A helyszín problémája akkor merül fel mindennél nagyobb súllyal, amikor nem találunk semmi olyan opciót, ami igazán kedvünkre lenne, közben pedig ott mocorog bennünk a hétvégi nyughatatlanság kisördöge.
Most azokat az absztrakt opciókat fogjuk körvonalazni, amelyek amolyan segédeszközként bármikor elővehetőek, ha felmerülne a merre menjünk kérdése.
Elsősorban a munkahelyek és az iskolák esetében szokott kultikus méreteket ölteni egy-egy közeli bárért vagy késdobálóért való rajongás. Lakóhelyünkön azonban rendre kialakul egy bizonyos távolságtartás a közeli lokálok irányában. Ebben egyrészt ott lehet az a szemérmesség, miszerint kellemetlennek találhatjuk rögtön a szomszédos ajtót belökni, miután a szomszéddal kilépünk a lépcsőházból (a szülőkről nem is beszélve), hogy hát izé, mi csak ide jöttünk. Másrészt pedig ilyenkor rendre felmerül, hogy ennyi erővel akár a közértből is hozhatnánk pár sört és otthon is lehetnénk. Pedig nem. Nagyon nem.
Minden egyes hely a lakóhelyünk közelében, amit nem ismerünk, egy kihagyott ziccer, egy be nem váltott lehetőség, egy fel nem használt élménykupon vagy sorolhatnánk még a hasonlatokat a szombati afterig akár, de legyen ennyi elég.
Ezek a helyek azok, ahová a legkisebb hirtelen felindulásból is le tudunk ugrani és ugyanilyen hamar haza is tudunk jutni, ha úgy gondolnánk, hogy ebből ennyi éppen elég is lesz. A fizikai közelségükkel pedig akár átívelhetünk kulturális szakadékokat is, amiket az otthontól távol már nehezebben vállalnánk be.
A közelség, “hogy nézzük már meg, ha itt van a szomszédban” ugyanis kiváló indok lehet olyan helyekre is eljárni, amik tök mások, mint megszokott a helyeink. Alapból jó, ha az ember ismeri a környezetét, egész egyszerűen otthonosabban mozog benne. De van ennél egy az elvontsága ellenére is erősebb év. Filozófiai oldalról ugyanis a bulizás még a közeli helyek esetén is a távolságról és az ismeretlenről szól. Arról, hogy ne csak a hétköznapoktól, hanem a megszokottól is elrugaszkodjunk. Még a legesleglelkiismeretesebbekkel is könnyen megesik, hogy a nagy hévben egyszer csak a saját nosztalgiabulijukban találják magukat. Ezzel pedig már kívül is kerültek a nagybetűs Játékon.
Ha nem is a lakóhelyünk közelében, de a szórakozóhelyek tekintetében is könnyen kialakulnak azok a komfortzónák, amin belül otthonosan mozgunk. Budapesten ennek kiváló, szemléletes példája az ország állítólagos vízfejűségét kicsiben leképező körúton belüli rész, vagy csak a még szűkösebb Bulinegyed. Az ilyen zónák duplán jók. Egyfelől mert vannak, rendelkezésünkre állnak hétről-hétre, másfelől pedig azért, mert jól magunk mögött lehet őket hagyni.
Legyen csak egy külső kerületbe való buszozás, vagy az ország valamely sarkába tartó vonatút,
a megszokott környezetből való kilépés szimbolikussá nagyított gesztusa olyan svungot tud adni a bulizásnak, amire a megszokott helyeink már csak ritka esetben képesek önerőből.
A szakma egyes nagy elméi egész egyszerűen azt vallják, hogy az utazás és a bulizás élménye annyira összefonódnak, hogy egy idő után már nem is érdemes őket különválasztani. És hát valljuk be, ebben azért minden túlzása ellenére van igazság. Ahogy visszatekintünk, rendre azt tapasztaljuk, hogy a megszokott helyeken az első néhány alkalom élménye sokkal erősebb, mint a későbbiek. Sokan vannak, akik ezt pusztán a fiatalság számlájára írják, pedig inkább az újdonságról van szó, amit kellő odafigyeléssel egész életünkben biztosíthatunk magunknak.
Nyilvánvaló, csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy minden hétvégén világgá menjenek. Viszont ha a lakóhelyünk környékén épp nincs semmi olyan, ami izgalomba hozna, akkor érdemes úgy elkezdeni a gondolkozást, hogy vajon mi a legtávolabbi, legérdekesebb hely, ahová el tudnánk jutni. Saját tapasztalatból mondom, még az is tök jó tudott lenni és máig idézhető élmény, amikor tinédzserként átmentünk néhányszor Győrből Komárnóba bulizni úgy, hogy azt se tudtuk merre menjünk, miután átértünk a hídon. A legunalmasabb talponállóra és a legközhelyesebb diszkóra is képesek voltunk azt gondolni, hogy ilyen jó helyen még életünkben nem jártunk.
A random-üzemmód nem számít teljes értékű opciónak, inkább csak a fenti kettő kiegészítése, ettől függetlenül nagyon fontos komponens. Alapvetően két fajtáját szokás elkülöníteni. Az egyik a kocsmatúra néven is emlegetett rendszerint erősen italozás központú körjárat. Ennek alapja, hogy minden szembejövő hely kínálatába belekóstolunk és ha esetleg nagyon tetszik a miliő, ám legyen, ott maradunk.
Ennek a távolságtartóbb, fehérkesztyűs verziója az, amikor minden különösebb elvárás nélkül elkezdünk mászkálni, és még a kereszteződésekben is aszerint fordulunk valamely irányba, hogy melyik utca tűnik hangulatunkhoz illőbbnek, melyike mit tudunk beleképzelni. Majd csupán hangulati alapon csúszunk át az egész éjszakán, vagy ragadunk ott egy hangulatos helyen.
Míg az előző két kategória bármekkora társasággal összehozható, ebben az esetben erősen ajánlott maximum négynél (de inkább háromnál) meghúzni a részvevők számát, mert mint azt az előző részben már átbeszéltük, nagy hordában meglehetősen nehézkes a haladás és a merrék-hogyanok-mikéntek eldöntése.
A lényeg röviden annyi, ha úgy alakul egy hétvégénk, hogy nem kapjuk tálcán a számunkra megfelelő programot a törzshelyeink valamelyikétől, akkor vagy menjünk el minél messzebb, vagy maradjunk minél közelebb az otthonunkhoz és a környéken keressünk valami eddig ismeretlen vagy csak hírből ismert helyet. Amennyiben nem így teszünk, nagyon nagy esélye lesz, hogy a két pad közül beleesünk egy már jól ismert forgatókönyvbe. Persze, még így bármi lehet a spontán buli a legjobb buli nem kizárólagos tévedése alapján – és ez a szép az egészben.
Folytatás következik…
Az első fejezet: A bulizás tudomány I. (A társaság méretének kérdése)
(Fotó: Divulgação, a Detroit Rock City c. filmből)