Lassan három éve, hogy írtam a józsefvárosi piacos, enyvesvásznas, legyek által körbekeringett Dang Muoi büféről. Azóta a piac már nincs is a helyén, a vietnámi család gasztrokarrierje pedig – hála az elmúlt években hozzájuk egyre nagyobb hullámokban kivándorló fővárosi grafikusoknak, konyhamániásoknak, bloggereknek, egyéb kreatívoknak – szépen felrobbant, ami annyit tesz, hogy azóta már négy helyen is űzik az ipart. (Nekünk pedig annyira megköszönték a hírverést, hogy már nem egyszer kaptunk meghívást sokfogásos fejedelmi lakomára, plusz pinceszobában nyélbe ütött részeg karaokézásra).
Viszont egyvalami mindig, minden éttermükben kikerült az asztalokra: egy-egy tubus Sriracha szósz. És ahogy ennek a Magyarországra vándorolt famíliának a sztorija is mesés, úgy
David Trané is az, aki 1978-ban lépett meg Vietnámból, hogy két évvel később belevágjon a világ egyik legnépszerűbb csiliszószának gyártásába.
A fenti videóban többek között mesél arról, mennyire fontos a csili frissessége, ebből kifolyólag pedig a termelő és a feldolgozó egymáshoz való közelsége, és hogy ezt a frissességet még a kupak zöld színével is jelzik – meg arról is, hogy reméli, a jövőben még erősebb és erősebb és erősebb lesz a Sriracha.