Egy holland kutatásban részt vevő sörfogyasztók 30 százalékkal magasabb B6-szintet tudtak felmutatni, mint absztinens társaik, sőt, kétszer annyit, mint amennyit a borivó tesztalanyok. Mi több, egy pofa sörben az ásványi anyagok is megfelelő arányban találhatóak meg, és a mértékkel folytatott fogyasztás a vesekő valószínűségét is 40 százalékkal csökkenti. Plusz emeli a jó koleszterint és csökkenti az ártalmas LDL koleszterint. Miért is ne örülnénk a létezésének?
Oszlassunk tévhitet: simán a sör legurításától nem nő rád úszógumi. Csak ha jóval többet iszol belőle a kelleténél. De hát bármiből is többet fogyasztunk a kelleténél, az hízásba torkollhat. Egy üveg Miller 143 kalóriát tartalmaz, ez olyan, mintha megennénk két toastkenyeret egy csirkemellsonkával, három karika uborkával és némi jégsalátával.
Az eblai agyagtáblákon is találtak bizonyítékokat, miszerint már Krisztus előtt 2500 környékén is a nők népszerű elfoglaltsága volt a sörfőzés: az aranylóan gyönygöző nedű az egyiptomi fáraók napi étrendjének része volt.
Megvan, hogy felfedeztek egy etilalkoholfelhőt a világűrben? Akkorát, amekkorából kijönne 400 trilliószor trillió korsó sör? Az egyetlen rossz hír az, hogy ez tízezer fényévre található tőlünk. De nem baj, mert két üveg között az Erzsébet tér pázsitján heverészve bátran lehet villogni ezzel az információval!
Miszerint a sörrel izzadságszag, rossz cigi és alacsony intelligenciaszint jár. Ha évszázadok óta nem is, de sok éve tudjuk, hogy a sörkultúra is eljutott egy olyan szintre, hogy az már régen túllépte a melós ital fogalomkörét, és a gasztrorobbanással szinte párhuzamosan Budapesten is rájöttünk, hogy jó sört sem bűn inni, ahogyan egy jót enni sem az.