A görög származású Kostis Fokas egész különleges játékba kényszeríti bele az emberi testet a természettel. A digitális manipulációval meghekkelt, egzisztencializmus felé hajló szürreális képein a színek és a különféle anyagok áthallásain keresztül nála az ember szinte teljesen azonosul a környezetével, tulajdonképpen élettelen tárgyként olvad bele abba.
Habár nagyon szépen fotózott képek ezek, igazi értéküket azonban maga a szerkesztés módja adja. Fokas ugyanis zseniálisan látja meg a potenciális metonimikus kapcsolódási pontokat az egyes tágyak között.
Erre jó példa az eget bámuló lányra ráterített égboltmintás lepedő vagy a homokdűnékbe beleolvadó hullámos haj.
És akkor még amolyan görög sajátosságként mindehhez jön sok-sok napfény, ami egészen különleges hangulatot ad az egésznek.
(via Cargo Collective / Tumblr)