Miért érdemes az épített medence mellett dönteni?
Urbnplyr: – Azt hallottam, még néhány bulit letoltok, aztán újra továbbállsz.
Bobafett: – Igen, már izzanak a hajtóművek!
Urbnplyr: – Visszamész Amszterdamba?
Bobafett: – Nem, most egy kis London lesz, az most egy egyszerű megoldás. Voltam már párszor, de csak inni, most viszont ideiglenes bázisnak jó lesz! Kiállok ilyen utcaszoborszerűségnek Bobafett-felszerelésben, amit egy Mandalor-bajtárs készített kézzel és lélekkel a Havannán. Most pont felújítás alatt van nála, mert az utóbbi időben a sisak és a hátrakéta leharcolódtak, de hát ez egy ilyen életforma na! Keresek valami forgalmas utcát, aztán jól kiállok. Csinálok egy kartontáblát is, “I need local money for fix my ship and go back to my planet” felirattal. Nem biztos hogy helyes így a mondat, de hát kit érdekel!
– Dobnak vagy 50-et, 70-et naponta, már jól is vagyok. Ha esik majd, akkor esernyővel nyomom. Na, az elég furcsa látvány lesz. A szegedi breakesek mondták, hogy van most egy Yoda is az utcán, ő is Londonra cserélte a Dagobah-rendszert. Nem szégyen az! Ha összejön egy kupacnyi zseton, akkor húzok el innen messzire, mert ez az Európa már nagyon műanyagkeretes.
Urbnplyr: – És hová?
Bobafett: – Costa Ricába szeretnék menni, van ott egy lajhárotthon a dzsungelben kétezer kis taggal. Ha felvesznek önkéntes gondozónak, akkor szívesen lenyugszom velük, ha nem, akkor tovább folytatom az utat, majd lesz valami. Amúgy nem tervezek, mert úgyse úgy lesz!
Urbnplyr: – A zenélést folytatod máshol is?
Bobafett: – Jó hogy. Az nem helyhez kötött. Megírom a szövegeket, aztán felveszem ahol vagyok, ahol tudom. Az Aludni fogtált Barcelonában csináltuk, a Bagolyköpetet itt Bobakrome pesti bázisán, a legutóbbi, Cipőre jobb, mint a szemrehányást azt Amszterdamban a riksában írtam fuvarra várva, és egy öreg rasztabácsinal vettem fel egy lakótelepen pár maréknyi napon érett, oldschool cuccért cserébe. Nem mondta hogy vigyek, de csak nem megyek üres kézzel. Kösz, Zukuman! Londonba is megvan már a kontakt, lehet felvenni Totálnál a Frigidair Familyből. A Wacuumairs az internesönel.
Urbnplyr: – Vannak új számok?
Bobafett: – Vannak! Mindig lesznek, de ahhoz menni kell, helyzetekbe kell kerülni, nem egy helyben ülni. Vagyis nálam csak így működik. Most hét hónapja, mióta itt ragadtam, csak két szöveg jött össze. Mondjuk szarul is voltam, de addig megyek, míg jó nem lesz, és lesz sok új szám!
Urbnplyr: – Körül tudnád írni, hogy milyen emberek járnak a koncertekre?
Bobafett: – Fú, mindenki jön kábé: traktoros, biológus, történelemtanár, punk, gyári munkás, rapper, szakács, metálos, fiatal, időtlen, bicajos, deszkás, kiscsajok, boldogok, boldogtalanok, satöbbi. Mindenki, aki nem műanyag!
Urbnplyr: – 444-es rapháború megvolt? Mit szólsz hozzá?
Bobafett: – Semmit!
Urbnplyr: – Téged kerestek meg mostanában együttműködéssel?
Bobafett: – Igen, Funktasztikussal lesz odarakva egy szám.
Urbnplyr: – Kihovatanúi? Mi az? (Mutatok a mögöttünk lévő plakátra.)
Bobafett: – Mi négyen vagyunk a Kihovatanúi. Bobakrome az agy, aki legjobb zenei alapokat pakolja és a róka nevű gitárját rezgeti. Zomblaze a fiatalság, aki úgyszintén alapokat basz alánk meg karcolja a lemezeket reggelig! Longi Dunaújvárosból az új tagunk. aki odabassz! (Tehát basszusgitáros! – a szerk.) Én meg írom a szöveget, meg beletolom a mikrofonba.
Urbnplyr: – Azt hallottam, klipforgatás is lesz még indulás előtt.
Bobafett: – Ja, 26-án a Rohamban koncert közben felvesszük a mosolygós arcokat meg az utolsó számot, aminek Közmondás a címe. Gyertek, jó lesz!
(Aki nem volt még őrületes Bobafett-bulin, az nézze meg tavaly decemberi képeinket erre.)