Tökéletes offline marketingeszköz a plakát kültéren és beltéren egyaránt
A Hercules & Love Affair fontos formáció mindenkinek, aki néha szereti ledobni a gátlásait, és táncolni egy isteneset. A New York-i DJ, Andy Butler köré épülő, folyamatosan változó vokalistákkal dolgozó disco / house kollektíva nagyon sokat magába épít a keleti parti metropolisz melegkultúrájának hedonizmusából, és ezzel mindenki megismerkedhetett 2011 nyarán a Balaton Soundon, ahol egyetlen zenekar sem volt képes a délutáni rekkenő hőségben úgy lelkesedésre bírni a közönséget, mint ők (jó, ebben mondjuk közrejátszhatott, hogy aki erre a koncertre érkezett, az célirányosan érkezett, és nem a Tiesto-táborból vetődött ide).
Persze ehhez olyanok is kellettek, mint mondjuk a Pitchfork által 2008 legjobb zenéjének megválasztott Blind, meg a többi csillámporos, Chicago-hagyományban gyökerező táncdal. A 2011-es, hullámzó Blue Songs album után most megérkezett a folytatás, a The Feast Of The Broken Heart című nagylemez, amiről Butler korábban így nyilatkozott:
“Piszkos basszusmeneteket akartam, viharos, fáradtan pislogó hangokat, tüzes, kemény, karcos old school house darabokat, amik már majdnem teknók. Nem udvarias, hanem agresszív akartam lenni.”
Az biztos, hogy ilyen szempontból eddig ez a legkarakteresebb lemezük, diszkógömbök helyett füstgéppel, nagyzenekari fúvósok helyett (tényleg retrós) Roland prüttyögésekkel, fehér flitteres zakók helyett fekete flitteres zakókkal – bár azt a bizonyos keménységet csak a saját herkulesi kontextuson belül érdemes készpénznek venni, hiszen emberünk még a savazógombhoz is csak óvatosan nyúl. Mindenesetre aki az analóg gépzenék felől érkezik meg a Hercules & Love Affairhez, az ezt jobban fogja érezni és értékelni, mint bármelyik korábbi produkciójukat.
Andy egyébként a Facebookon azzal is elbüszkélkedett, mennyire faszán néz ki a borító az új Todd Terje mellett. Az a helyzet, hogy nem lehet vele nem egyetérteni:
