Tökéletes offline marketingeszköz a plakát kültéren és beltéren egyaránt
Ezt nem mi mondjuk, hanem Seth Troxler, az elektronikus tánczenei biznisz köztiszteletben álló egyénisége, aki hatásvadászat nélküli house-t játszik, két éve a Resident Advisor DJ-listájának első helyén végzett (és ez nem ugyanaz ám, mint a DJ Mag nevetséges listája), meg egy csomó más felsorolásban is díjazták ügyességét, és mindenről nagyon markáns véleménnyel bír, Nina Kraviz-ot például simán lepicsázta, miután az tényleg picsául viselkedett egy fesztiválon.
És ha már fesztivál: erről a témáról kérdezte őt most a Thump, és az amerikai DJ nem is tartotta magában azt, ami ki akart jönni. Nézzük sorban a főbb megállapításait!
Troxler szerint érdekes dolgot mondott neki egy partiszervező legutóbb, amikor Svájcban járt: hogy azért konganak a klubok nyáron, mert az ország körül nagy fesztiválok zajlanak. Csakhogy a kettő közel sem ugyanaz az élmény: a klubkultúra, ahogy a nevében is benne van, a klubokról szól, a house és techno ezekben eresztett gyökeret, ezzel szemben “festivals are fucking holidays”, ahogy a jeles lemezlovag közli.
“Amikor elhívnak ezekre a masszív amerikai fesztekre, gyakran körbejárok megnézni, miről szólnak – és hát 90 százalékban arról, hogy szörnyűek. Felneveltünk egy generációnyi türelmetlen, idegesítő fesztiválgyereket” – mondja. Azt már mi tesszük hozzá, hogy szerencsére Európában talán nem ennyire gyászos a helyzet, itt a lézer egyelőre még csak eszköz a zene mellett, és nem a cirkusz a lényeg. Mondjuk mi nem is EDM-nek nevezzük a dolgokat, hanem detroit technónak vagy deephouse-nak, és még emlékszünk, milyen volt akkor, amikor kibaktattunk a szentendrei Complexbe. Nem rögtön a csinnadrattás-ezerfős balatonszandokkal kezdtünk, bár a Troxler által lefestett türelmetlenségi együttható már masszívan érezhető errefelé is.
Szerinte az úgynevezett EDM-“lemezlovasok” a legrosszabb emberek ever. Aviciiről például olyan sztorit mesélt, hogy egy kórházba kerülése alkalmával nem volt hajlandó a mellette ülő nővérnek válaszolni, hanem a szintén mellette ülő menedzserén keresztül kommunikált. Steve Aokit pedig “túlfizetett, tehetségtelen, sütidobáló fasznak” nevezte. HELYES!
Ez a kifejezés valójában a peace, love, unity, respect bűvösnégyesét jelenti, amit először az a DJ Frankie Bones hangoztatott, aki egy angliai hangár-party felejthetetlen élménye után először csinált rave-eket Amerikában. Troxler azt mondja, hogy ez a PLUR-eszmény sokak szemében elcsépelt meg nevetséges, pedig tényleg erre volna szükségünk. És megint egy rövid anekdota: nemrég egy klubban kiszúrt egy csávót egy eredeti Paradise Garage (egyike a legrégebbi, legendás kluboknak) pólóban, csevegni kezdtek, és a pólótulajdonos elmondta, hogy amit hiányol a múlthoz képest, az az igazi – társadalmi, szexuális, bőrszínügyi – sokszínűség. Régen az egy ünnep volt, egymás és saját magunk identitásának felfedezése. Világítórudat lóbálni nem ünnep.
“A Red Bull Music Academy utcabulija, amit a Paradise Garage és Larry Levan tiszteletére rendeztek a múlt hétvégén, csodálatos volt: fehérek, feketék, ázsiaiak, fiatalok és öregek együtt. Senki sem tűnt késznek, és nem nagyon nyomkodta senki sem a telefonját. Csak táncoltak és énekeltek gyönyörű zenékre, órákon és órákon át. EZ a klubkultúra.”
Tegyük is gyorsan ide, miről beszélt Troxler. Így már minden érthető.
Ez meg itt egy alig másfél hónapos Boiler Room-szett a napi tanulságok mesterétől: