Voltak idők, amikor még a hatóságok nem ilyen meghökkentő performanszokkal próbálták megszólítani és jó útra terelni az ifjúságot, mint amilyen a szabolcsi rendőrség Csak egy szippantás… című meme-bányája is volt a maga véresen profi felvezetésével, élethű párbeszédeivel és végül drámai klimaxával (ugye az iróniamétert senki nem kapcsolta le!), hanem nagybetűs MŰVÉSZETTEL.
Az amerikai mentálhigiénés központ 1971-es prevenciós filmje nem csak hogy egy bátor Alíz a Csodaországban-átirat volt, hanem egy kevert technikájú vizuális orgia a popart, a hippikorszak pszichedeliája és a szürrealizmus keresztmetszetében.
A bő tíz perces, félig rajzokból, félig fotókból álló animációs alkotás nem vette hülyére a korabeli fiatalokat triviális üzenetekkel, nevetséges, a való életben soha be nem következő, de reálisnak hazudott dialógusokkal. Helyette egy klasszikus modern műalkotást kaptak, ami nagyon is számol a befogadó kreatív hozzáállásukkal.
A film sztorija szerint Alice az Alíz Csodaországban című könyvet olvasgatva elalszik a réten, majd álmában, miután lehúzza az “igyál meg” feliratú üvegcse tartalmát, bejárja a drogok világát. Többek között találkozik a heroint szimbolizáló Szív Bubival, az amfetaminos nyuszival vagy az LSD kalapos emberével. Mindezt azonban olyan szuper látványvilágon keresztül követhetjük figyelemmel, hogy drogellenes aktivista legyen a talpán, akit ez nem zavar össze.
A döntést mindenkire rábízzuk: a legjobb vagy a legrosszabb drogellenes kisfilm?
Forrás: iO9