A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Tegnap érkezett el negyedik részéhez az Ultrahang Fesztivál kistesó-rendezvénye, a fura/izgalmas/formabontó kezdő előadókat felvonultató UH Demo. Megnéztük ezt tavaly az R33-ban, most pedig a Kontra Klubban folytattuk jó szokásunkat. Mielőtt a három kedvencünkre térnék rá, annyit még megjegyeznék, hogy ugyan a tavalyival ellentétben most könnyű volt meghúzni a három legjobb és a többiek közti vonalat, mind a hét műsor jó vagy érdekes volt valamiért.
Ambientből, lebontott jazzből és beszédfoszlányokkal színezett field musicból összemontázsolt alapok hömpölyögnek, amikre hol túlvilági bálnaénekre hasonlító hangon énekel a projektet egyszemélyben megtestesítő Tulipán Máté, hol pedig előkap egy szaxofont és free jazzes hangdarabokkal szórja tele a kísérteties textúrákat. Ahogy a soundcloudján is látható, eddig főleg Farbwechsel-közeli előadókkal dolgozott együtt, de a rövidke fellépése alapján én nagyon meghallgatnék tőle sokszor egy teljes saját anyagot.
Ez a négytagú zenekar olyan effektorgiákba kicsapódó pszichedelikus rockot tolt, hogy lehetetlen volt eldönteni, hogy valami Jodorovsky-s sivatagban, vagy épp a holdon járunk. Főleg a szétcsavart, ezerféleképpen szóló gitár és a dobossrác vitte a showt, de a szenvtelenül játszó szintis és basszusgitáros is fontos tényezői voltak az összképnek. A legtöbb hasonló zenekarral szemben ők nem álltak meg a témázásnál, tényleg húztak befele, örvénylett az egész. Még az se zavart, hogy a nem túl sok vokál teljesen alul volt keverve. Egy régi demójukat itt tudjátok meghallgatni, noha élőben sokkal bombasztikusabban szól az egész.
Hát igen, ez épp úgy indult, ahogy a zenekar nevéből sejteni lehet. Iszonyú mélyek pulzáltak tompán, aztán a háromtagú zenekar (?) lassan elkezdte építeni a maga posztapokaliptikus vízióját. Folyamatosan jöttek a mindenféle zörejek, totál szétzengetett gitárhangok, amk nem is akkordok voltak, hanem szinte érintésre bevibrált a hangszer. Aztán egyszer csak robbant az egész és átfordultak valami súlyos noise-ba. Majd ennek végeztével az egyik srác (aki a képen is látható) emelte poharát, és mint egy szellemes vőfély búcsúzott a földbedöngölt közönségtől: “Köszönjük szépen, egészségetekre!”
https://www.youtube.com/watch?v=j6a2hXUacyE