Fogyassz matcha pohárkrémet menopauza idején is!
Lehet önnfentartó a kortárs művészet, ha elég eszesen csinálja az ember – ez derül ki a svájci-magyar páros által alapított, Klauzál utcai Chimera Project történetéből. A galéria és ügynökség a svájci Patrick Urwyler és a magyar Mittich Bogi szerelemgyermeke, akiknek gazdag apu nélkül is sikerült egy év alatt igazi sikersztorit kerekíteni az álmukból.
UP: – Miért választottátok a Chimera nevet? Mit jelent a háromfejű mitológiai alak?
P.U.: – Chimera három feje tulajdonképpen a sokrétű megközelítésünket és összetett tevékenységünket szimbolizálja. Nincsenek szigorúan definiált jelentései a fejeknek, de a mi esetünkben azt mondhatjuk, hogy az első a fő területünket, a galériánkat jelképezi, a második a galérián belüli és kívüli tevékenységeinket, vagyis a nemzetközi együttműködéseinket, a harmadik pedig az ügynökségünket, ami mindezek pénzügyi hátterét biztosítja.
UP: – Ezekről bővebben?
P.U.: – A partnerem, Bogi szociológus, a fő területe a köztéri művészet, illetve a művészet szerepe a szociális kérdésekben. Jómagam művészettörtésznek és kurátornak tanultam. Arra törekszünk, hogy értelmes, komoly – politikai, társadalmi és művészeti – párbeszédet indítsunk el a tematikus kiállításainkkal. Ami a nemzetközi terepet illeti, az a célunk, hogy támogassuk a művészeti tartalmak országok közötti “csereforgalmát”.
Az éves programunknak mindig része két, egymáshoz kapcsolódó kiállítás: az egyik itt, a budapesti galériánkban, a másik pedig valahol külföldön. Itthon nemzetközi művészek munkáit mutatjuk be, míg külföldre magyar alkotóknak szervezünk megjelenést. Sőt, elkezdtünk egy amolyan mini-csereprogramot is, aminek keretében mindig meghívunk egy külföldi művészt, hogy töltsön és dolgozzon néhány hetet Budapesten.
UP: – És mi a helyzet a harmadik fejjel? Mennyire kifizetődő ma a művészet? Megéri művésznek vagy művészetmenedzsernek lenni?
P.U.: – A kezdetektől fogva tudtuk, hogy hosszú évekbe telik, mire egy kis galéria önfenntartóvá tud válni. Az egyik lehetőség a túlélésre az állami támogatás, de ahogy mindenhol, Magyarországon is véges a művészetre szánt forrás, míg az arra pályázók köre elég széles… Egy galéria mögé ezért mindenképpen kell egy már jól működő vállalkozás vagy legalább egy gazdag apuci. Mi ezek híján teljesen újfajta gazdálkodási modellel rukkoltunk elő: alapítottunk egy kreatív ügynökséget, aminek a bevételéből finanszírozzuk a művészeti programjainkat. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem adunk el alkotásokat, de jelenleg főként külföldi gyűjtőknek. Ahhoz képest, hogy csak most decemberben ünnepeljük az első születésnapunkat, azt mondhatjuk, igen sikeres és fenntartható vállalkozást viszünk.
UP: – Miért éppen Budapestet választottátok bázisul?
P.U.: – A tanulmányaim után el akartam menekülni Svájcból. Bogival Berlinben ismerkedtem meg, aztán az egyik dolog követte a másikat. Végül úgy döntöttünk, hogy Budapesten maradunk, mert ez a város olyan lehetőségeket kínált, amilyenekről Svájcban még csak nem is álmodunk… Tudom, hogy ez különösnek hangzik, de sok tekintetben bizony így van.
UP: – Miért, mi a különbség a budapesti és a svájci kortárs művészeti szcénában?
P.U.: – Magyarországon szinte minden Budapesten történik, vagyis az ország kulturálisan nagyon centralizált. Mindenki ismer mindenkit, és eljár minden megnyitóra. Svájcban több város játszik fontos szerepet a művészeti életben, ezért sokkal heterogénebb a közösség, és nem is olyan összetartó. Vagyis nincs olyan nagy család hangulata, annak minden pozitív és negatív hatásával, mint itt.
UP: – Az, hogy Bogi szociológus, miben nyilvánul meg? Milyen jellegű együttműködés van köztetek?
P.U.: – Mint mondtam, a programjaink mindig tematikusak, és a párbeszéden alapulnak. Bogi elméleti tudása erre elképesztő inspiráló hatással van, főleg, hogy kulturális menedzsmentet is tanult. Vagyis ő egyfajta interdiszciplináris munkát folytat, a művészet és a társadalmi kérdések kapcsolatát kutatja. Tökéletesen kiegészítjük egymást, és mivel mindketten elég sok tapasztalattal rendelkezünk a kortárs művészet és a kurátori tevékenység területén, olyan közös talajt találtunk, amire mindketten tudunk építeni.
UP: – Milyen események várhatóak mostanában a galériában?
P.U.: – December 20-ig látható az aktuális kiállításunk, az Extension, a múlt heti Art Market Budapesten bemutatott művészeink munkájából. Most kért fel minket a Münchner Stadtmuseum is, hogy küldjünk ki néhány alkotást a csoportost kiállításukra, jövőre pedig Kerekes Péter János egyéni tárlatával kezdünk.
