Milyen tetőtéri ablakot válasszunk?
Nemes egyszerűséggel UKG címmel jelentette meg a tánczene történetének egyik legstílusosabb szcénáját, az angol UK garage-t bemutató fotóalbumát Ewen Spencer.
A korábban a White Stripesszal, a The Streetsszel és a Massive Attackkel is dolgozó fotós azt a korszakot mutatja be, amikor a vidám, pattogós műfaj (ami részben a mai basszus-orientált tánczenék előképének is nevezhető) már szignifikánssan elkülönült a house-tól, de még nem érintkezett az utcai tapasztalatokból építkező, agresszív, kapucnis-fegyverlóbálós lakótelepi grime-mal.
A sorozat érdekessége számomra, hogy a közegről elegánsan pezsgőzősként felfestett kép leginkább Spencer fotótechnikája miatt tűnik ténylegesen annak, és elsősorban csak a fekete-fehér képeken. Inkább csak egyszerű londoni fiatalokat látunk, akik szeretnek jól kinézni, divatosan öltözködni, táncolni, élvezni az életet – amihez jól passzolt a house táncolhatóságát az R&B forróságával, feszes basszusokkal és lüktető szinkópákkal keresztező zene.
Amúgy maga Ewan Spencer is azzal indokolta a könyv képeiből rendezett kiállítás elnevezését, a Coke & Brandyt, hogy hiába van pezsgő minden második képen, a legtöbben bizony kólát ittak brandyvel, és nem, nem, a kokain se volt annyira előtérben. Jó néhányan füveztek, és ennyi, nem véletlen nevezték eleinte vasárnapi szcénának.
Akárhogy is, némileg eljárt az idő a halszálkás ingek és felhajtott gallérok felett, azért a maga idejében, a drogmámorban úszó rave és az önfeledt táncot dühbe fordító grime között elég jó kis színtér lehetett ez – nem mellesleg remek zenékkel, amikből mi már korábban összelistáztuk a 10 legütősebbet.
Ja, innen lehet beújítani az albumot!
