A napvitorla ablakok árnyékolására is használható
Március 5-én a Kiszorítva című nyitófilmmel indul és március 8-ig tart a 12. Budapesti Építészeti Filmnapok a Toldi moziban. Az idei filmes válogatás, ahogy a szervező (és aktivitásait tekintve mindig kitüntetett figyelemre méltó) Kortárs Építészeti Központ fogalmaz,
“felszínre hozza az érzelmeket, méghozzá azokét, akiknek otthonait forgatják fel a változások, a döntések mégis a fejük fölött történnek. “
A kamera lencsevégre kapja a „hangtalan tömeg” szorongását, félelmét, dühét vagy éppen várakozását, amikor jogvédő szervezetek vagy műemlékvédő építészek a védelmükre szegődnek. A nyitófilm az ENSZ lakhatásügyi megbízottjának a szélmalomharcát mutatja be, ahogy a kilakoltatás ellen fellép a 2008-as válságból hasznot húzó cégekkel szemben. A filmben szakértőként szólal meg a Nobel-díjas közgazdász, Joseph Stieglitz és a világhírű szociológus, Saskia Sassen, a nemzetközi piacok és a globális városok elemzői.
Milyen érzés, ha a dzsentrifikáció és “városfejlesztés” útjában állsz? Lisszabon főutcáin az el a kezekkel a városomról-táblákkal tüntetők a kormányra való nyomásgyakorlással hárítják ennek latolgatását, amíg lehet. Portugáliában a kivételesen éles helyzetet a „Trojka” eredményezte, az Európai Unió „mentőcsomagja”, ami zöld utat adott a mértéktelen kilakoltatásnak. A Mi lesz velünk? című dokumentumfilm az érdekvédők mindennapos harcát mutatja meg.
A saját városhoz való hozzáférés joga a németországi Drezda városában más összefüggésben kerül elő. A nyugalmat itt az utcákon minden hétfőn felvonuló többezer szélsőjobboldali, anti-iszlám tüntető zavarja meg, akiket a helyi lakosság élőláncba rendezve tart féken. A Merre a történelemmel? című film a jobboldali mozgalom (Pegida) és a konzervatív városrehabilitáció kapcsolatát tárja fel: vajon bűnös-e a város abban, hogy megismétli magát a történelem?
Nemcsak a múlttal, de a jövő fenntarthatóságával is szembesülni kényszerülünk a Föld című öko-dokumentumfilm képsorai láttán. Az egyszerre lenyűgöző és borzongató látvány az ember bolygóméretű lábnyomáról árulkodik: egy nap alatt tűnnek el hegyek és szűnik meg a természet, ahogy eddig ismertük. A munkagépekkel szántott táj a carrarai márványbányáktól a gyöngyösi barnaszénkitermelőtelepekig vezeti a szemet, hogy zárásként levigyen a mélybe, a nukleáris hulladék végső nyughelyére.
A környezetrombolás az észak-szibériai Norilszk városában emberéleteket is jelent, amennyiben az átlagéletkor itt tíz évvel rövidebb mint más orosz városban. Az iparilag kitermelt nikkel és a ráépülő üzemek károsanyag-kibocsátása ellenére – ami sűrű füstbe fonja a várost és átszínezi a folyókat – az emberek vígan szaunáznak a szennyezett vízben a „fürödni tilos” tábla mellett. Az Olvadó lelkek egy történetgyűjtemény azoktól, akik bár el akartak menni, sosem tudták hátrahagyni a szülőföldjükként ismert és szeretett vidéket.
Az egész estés filmek mellett a „Te félsz a jelentől?” rövidfilm-válogatás erősíti a fesztiválprogramot. A Műanyag lányok a közterek átszexualizálásának trendjét, az Ami egy otthonhoz kell a hajléktalanság megfékezésében az építészek felelősségét, a 75 fa pedig egy pár lakáshoz
jutásának nem minden napi módját mutatja meg, ahogy nekirugaszkodnak, hogy Damien Hirst, „a világ leggazdagabb élő művészének” kihívását teljesítsék.