A napvitorla ablakok árnyékolására is használható
A Fancy Dress Party név mögött álló Fülöp Petit vagy az Aranyélet főcímdala, vagy a rövidke 444-es pályafutása miatt szokás ismerni. Pedig ezeknél sokkal fontosabb, hogy személyében ismerhetjük meg napjaink egyik, ha nem legklasszabb dalszerzőjét.
Egészen felső tagozatos kora óta készít zenéket, amiket itt nagyjából végig lehet hallgatni. Számait béna szoftverek segítségével rögzíti otthoni körülmények között, de még a videóklipjeit is saját maga jegyzi. Stúdióban talán csak akkor járt, amikor Weyer Balázs felvetette vele a Family-t újra az Aranyélethez. És noha színpadon szintén ritkán látni, egyszer azért nyitott Mac DeMarco előtt a néhai Kuplungban.
Ennek az interjúnak az ötlete onnan jött, hogy Peti elkezdett egy havi ritmusú dalprojektet. Egy hónap alatt ír egy számot, készít hozzá egy klipet egy nap alatt, – és milyen jókat! – aztán kezdődik az egész elölről. Az ebből korábban már hallgatható Sparkling Water Junkie és főleg a 2016 simán Peti legjobb cuccai közé tartoznak, a cikk alján premiereződő Cream Soda úgyszint. Úgyhogy kimentünk vele a 16. kerületbe és kérdeztük mindenféléről.
Milyen ember vagy?
Fülöp Peti: Milyen vagyok? Huhh, hát alapvetően nyugodt. Inkább magamban szoktam pörögni. Összességében rendes vagyok. Nem csak úgy értem, hanem hogy rendet tartani is szeretek magam körül. Szeretek például mosogatni, ez ilyen gyerekkori izé. Amikor nem voltam jól, akkor sokat mosogattam, hogy úgy tűnjön, minden rendben van körülöttem. És ez így velem marad. Ilyeneket tudnék erre mondani.
Mik azok a dolgok, amiket kihagytál?
FP: Összességében fiatal vagyok, ha csak ötven-hatvan évet élek, még akkor is nagyon sok van hátra. Talán hamarabb is elkezdhettem volna utánanézni, hogy mi is az a compression meg a limiter. Ha zenei dolgokra gondolunk.
Amúgy mindig onnan tudom, hogy jól vagyok, hogy nem akarok visszamenni az időben még egy napot se. Egyedül talán, ami elő szokott jönni, az, hogy lettem volna amerikai tini. Persze ez nem úgy néz ki, hogy odamész és tini vagy. Nyilván ebbe vagy beleszületsz, vagy nem.
Van valami abban az országban, főleg ez a kisvárosi hangulat az Államok középső részén, ahol nincs is olyan hideg, se nagyon meleg. Felülünk a tetőre, a suli után a haverokkal csinálunk ezt-azt, emo zenét hallgatunk. Meg érdekes lett volna, hogy oldom meg azt a helyzetet, hogy nem vagyok amerikai focis arc, de nem vagyok nerd sem, vagy goth. Igazából nem lenne ettől jobb az élet, meg ilyen dolgokat amúgy itt is lehetett csinálni.
Számodra milyen dolgok fontosak?
FP: Zenében azt szeretem, ha valami fülbemászó és őszinte. Még ha nem is olyan jó a zene, akkor is szívesebben hallgatom, ha van egy jó backstory. Ott a Sun Kil Moon mondjuk, tök egyszerű dolgokról szól, mégis más úgy, hogy tudod, ezek megtörténtek.
Meg azt értékelem nagyon, ha valaki vicces. Ha valaki vicces, akkor azzal szórakoztató együtt lenni, meg rögtön kötődsz is hozzá
Ebben a mai világban szerinted mik azok a dolgok, amik idejét múltak és jó lenne őket elengedni?
FP: Zenekaros Facebook-hirdetések. De idejét múltak igazából az írásos kérdés-válasz interjúk is.
Volt olyan pillanat, amikor választottál, hogy az égre nézz fel vagy az internetre?
FP: Volt, persze, volt. Ilyen ez az internet, előbb még gyorsan ránézel, aztán jöhet az ég. Még mielőtt lemegyek a boltba, ráfrissítek, még mielőtt végzek a porszívózással, gyorsan ránézek. Nem nagyon szoktam egyébként az égre felnézni. Így 90 fokban, teljesen fel.
Miért nem?
FP: Elszédülök. Meg ez ilyen kókler dolog, huszonévesen már ne nézegesse az eget az ember.
Kicsit mesélj az új számaidról, és elsőnként jöjjön mondjuk a Sparkling Water Junkie!
FP: Így is úgy is írok számokat, mert engem ez boldoggá tesz. Összerakosgatni, visszahallgatni, csiszolgatni, és látni, hogy lesz belőle valami. Ezek közül kevés került ki a netre, vagy véglegesedett. Meg sokszor azt gondoltam, hogy amik ki is kerültek, azok mégse tetszenek annyira. Aztán egyszer például a Lil Peep dolgait nézegettem, és tökre tetszett, hogy ő mennyi számot kirakott, folyamatosan.
És végül is igaza van, neked nincs más dolgod, mint csinálni a számokat, és idővel úgyis egyre jobbak lesznek. És akkor innen jött, hogy akkor minden hónapban legyen egy szám. És akkor legyen hozzá egy videó, de az is úgy, hogy egy napnál többet ne vigyen el. Az még fontos volt, hogy személyes legyen, mert amiket eddig írtam, azok nem igazán szóltak semmiről. Talán kettő kivétel volt.
A Sparkling Water Junkie szövege kutyasétáltatás közben jött, kicsit mondókás.
2016, ez a második szám a havi egyszámos projektben.
FP: Ez a szám egy tök másik sztoriból indult. Lakott az utcánkban egy totál kész srác, akivel kábé csak köszönő viszonyban voltunk. Valószínűleg nagyon sokat cuccozott, meg állandóan a törvény elől menekült. És én töltöttem ki helyette a népszámlálásos papírt anno, amikor népszámláló voltam. Mert ő nyilván nem fogja kitölteni, de ne kapjon már ezért büntetést.
Na mindegy, ebből lett inkább egy ilyen visszatekintő történet az utcáról, ahol éltem sokáig, meg a helyekről, amiket látogattam. Nem szeretem így szóról-szóra elmesélni, hogy milyen hülyeségeket csináltam, úgyhogy könnyebb ilyen dalformában közölni.
Az új szám, a Cream Soda pedig részben arról szól, amit most is csinálunk, hogy kijövünk ide a tizenhatodik kerületbe, és dumálunk, és megmutatom neked. Aztán lehet, hogy neked nem fog tetszeni. Meg hogy itt egy csomó ember olyan nekem, hogy nem ismerem, de biztos, hogy láttam már az arcát. Meg arról, hogy itt kicsit másként süt a nap. Gondolom egyébként azért, mert kevés a magas épület.