Világ száz legjobb dolga: mirelitek

Nem a világ száz legjobb dolga lesz ITT összegyűjtve, hanem száz legjobb dolog, sorrendtől függetlenül. Olyanok, amik nem annyira nyilvánvalóak, mégis a maguk kategóriájában verhetetlenek. Most a mirelit ételekhez szól az óda.

Nem, nem és nem: nem fogok azzal vitatkozni, hogy mennyivel jobb egy friss marék eper, mint bármilyen tartósított módon, legyen az szárított, befőtt, aszalt, fagyasztott vagy akár dzsem. Tényleg csak szabályt erősítő kivételek vannak, amikor a frissnél jobb tud lenni valami a fentiek vagy mondjuk füstölés segítségével.

Viszont meg kell adni a tiszteletet ezeknek a hagyományos tartósítási módoknak. Pár hete, amikor vettem málnát, és megkérdeztem a zöldséges-gyümölcsöst, hogy mégis honnan van, akkor szabadkozva mondta, hogy Lengyelországból. Tehát: Tőlünk északra a tél közepén valamilyen sátorral megoldották, hogy legyen eper, majd idehozták. Taps!

Ennél akkor már mennyivel jobb leszedni a szezonjában az epret, aztán lekvárt készíteni belőle, vagy csak bedugni a fagyóba, és elővéve a tél közepén belegondolni, hogy a kiolvasztással talán az akkori szép idő is visszajön. Talán!

És hát a trashesztétika mentén is vonható egyfajta romantika a mirelit termékek köré. Ahogy egy buszmegállóban megciccentett kőbányiban is meglehet a szépség, úgy a hóvégi kétszáz forintos mirelitpizza is tud jó lenni. Meghitt mondjuk, ahogy végre a sütőt is használod valamire. És asszem valahol etikusabb is ez, mint motoros futárral hozatni egy félig kihűlt valamit.