Jonathan Higbee extrakeményet vállal.
Olyan pillanatokat lő meg fényképezőjével a keleti parti metropoliszban, amikre nem lehet rákészülni. Kéznél kell lennie a gépnek, különben bukta. Coincidences című albumába ezeket a bő évtized alatt készített felvételeket össze is gyűjtötte, de most mi is megmutatunk párat ezek közül a teljesen random képek közül, amik némelyikéről kifejezetten nehéz elhinni, hogy nem beállított shot – pedig valóban nem az. Egyik sem.
A Daily Beast megkérdezte Higbeet, mi inspirálta a Coincidences projektet, és a képalkotó (nem is annyira?) meglepő válasszal jött:
“A pszichoterápia New Yorkban elég drága, ez pedig elég nagy szerepet játszott benne!”
Higbee ugyanis egy idő után egyre nyomasztóbb teherként élte meg a nyüzsgő nagyváros érzékszerveket túlterhelő ingerkavalkádját, az állandó vállakkal ütközést, a kikerülhetetlen szagok bőségszaruját, mindez pedig csak felerősítette a szorongását – annak ellenére, hogy imádja New Yorkot.
Úgyhogy agyturkászhoz járás helyett fogta fényképezőjét, és elkezdte öngyógyító jelleggel feltárni a várost – a saját tempójában.
“Akármikor is volt szükségem egy kis szünetre, egy kis megállásra, előhúztam a kamerát, és próbáltam valami értelmet, történetet keresni a káoszban” – tette hozzá.
A fókusza egyébként azért lett New York, mert egyfajta vizuális szerelmes levelet akart intézni a városhoz, és bár a projekt elején nehéz volt az indulás, mert, hogy fogalmaz, amikor itt kiteszi az ember a lábát, rögtön érzi azt a vibráló, túladagolás-jellegű érzést, hogy ez a lehetőségek és energiák feneketlen kútja, de hamar a rabjává vált.
“Ennek a városnak van egy olyan nyugtalanító tulajdonsága, hogy a világból bárki talál itt olyasmit, amihez tud valamiképpen kapcsolódni.”
Hát, mi a fotóihoz mindenképpen tudunk!
És akkor még néhány itt a poszt végén, a Coincidences albumért pedig erre tessék.