Hogy zenél a bulinegyed? Interjú a hallgatható térképet készítő Eastaste tagjaival

Valószínűleg sokan izgatottan klikkeltek már arra a speciális zenei térképre, amit a közép-kelet-európai zenék külföldi reklámügynökségeknek való szolgáltatásával foglalkozó Eastaste állított össze Budapestnek arról a szegletéről, ahol a legzajosabb az élet esténként. Általa nem csak arról kaphatunk az eddiginél tisztább képet, hogy a jelentősebb / trendibb vendéglátóegységek mennyire foglalkoznak azzal, hogy mi szól náluk – szakmaibban fogalmazva: a sonic brandinggel -, de konkrétan bele is hallgathatunk a helytipikus playlistekbe.

Ahány placc, annyiféle a hozzáállás az imázs zenei vonallal való erősítéséhez: a Gozsdu Manó Klubban például a tulaj válogatja a megszólaló a zenéket, a Léhűtőben a Tilos Rádió archívumából szólnak mixek, a Spíler lemezlovast bérelt fel a playlist összeállításához, a Központban saját streamelős megoldást használnak – az üzemeltetők kurátorkodásával, akik NVC néven ugyebár ismert lemezlovasok és buliszervezők a pesti éjszakában -, az Ellátó és a Castro viszont pont a másik véglet, ők nem különösebben foglalkoznak ezzel, és így tovább. Nekünk viszont az összefoglalt tapasztalatokon túl volt pár kérdésünk az ötletgazdákhoz, hát feltettük nekik.

– Mi indított titeket arra, hogy ennek a projektnek nekifeküdjetek? a szimpla kíváncsiság, vagy a figyelemfelhívás arra vonatkozóan, hogy nem csak a látható dekorral, de a hallható zenei palettával is formálódik egy vendéglátóegység, és jó lenne, ha ezzel minden üzemeltető törődne?

Horváth Renátó: – Mi alapvetően zenei licenszeléssel és zenei márkaépítéssel foglalkozunk. Ez az egész terület egyelőre egy mostohagyerek a kelet-európai régióban, ezért igyekszünk olyan projektekkel is foglalkozni az alaptevékenységünk mellett, amik felhívják a figyelmet a zenében rejlő lehetőségekre az egyértelműkön túl.

Tóth Dorottya: – Folyamatosan keressük azokat a témákat, amikről érdemes lenne beszélni. Korábban a hazai brandek zenehasználatát jártuk körül. Ez a térképtörténet viszont ott kezdődött, amikor kifordultam egy helyről az ott hallható borzalmas zene miatt, majd ez megismétlődött párszor.

Tóth Dorottya: – A többiekkel beszélgetve arra jutottunk, hogy nem csak én vagyok ilyen finnyás, az egyes helyek tényleg célt tévesztenek, a vendéglátós profil mellé nem sikerült egy azt támogató hangulatkörítést társítani. Mivel a bulinegyed egy jelenleg is folyamatosan formálódó terület, nem meglepő, hogy sok hely egyelőre az alapszolgáltatásának csiszolgatására fókuszál. Mi viszont úgy gondoltuk, jó lenne megnézni, mennyire van meg az affinitás egy átgondoltabb brandszemléletre.

Varga G. András: – Releváns, hozzáadott értékkel rendelkező projektekben és tartalmakban hiszünk, a visszajelzések alapján ez a térkép is jó példa lehet a content marketingre.

– Hogy érzitek, sikerült már csak a kérdésfeltevéssel is elgondolkodtatni azokat, akik ezzel még nem foglalkoztak behatóbban?

HR: – Óriási sikere volt a projektnek, több tízezren játszottak a térképpel és hallgatták meg a playlisteket. Rengetegen gratuláltak, hogy mekkora ötlet és milyen király, hogy ezzel foglalkozunk. Sok nagy hely is bejelentkezett, akik nem kerültek fel első körben a térképre, hogy szeretnének rajta lenni… Szóval úgy tűnik, hogy rátapintottunk egy pontra, ami foglalkoztatja az embereket és biztos vagyok benne, hogy lesz olyan helytulajdonos, aki ezek után elgondolkodik egy villanásra, mielőtt letorrentezi a megamixét.

TD: – Maga a tény, hogy a beszélgetések során senkivel nem találkoztam, aki hallott volna a sonic branding fogalmáról, árulkodó. De az abszolút jó jel, hogy a válaszadás során több üzletvezető is arra jutott, hogy bár nem tudatosan, de kialakult már benne valamiféle igény arra, hogy ez a zene dolog rendszerezettebben működjön – itt a kérdés csak az, hogy ezek az alapvetően vendéglátós háttérrel rendelkező emberek hogyan derítik fel, milyen zenei arculat passzol legjobban az ő célcsoportjukhoz. Nem véletlen, hogy a legszebb példák pont azok, ahol zenével már korábban is foglalkozó emberek állnak a brand mögött (DJ-k, rádiósok).

VGA: – Szóval igen, úgy érezzük, hogy célt ért a kezdeményezésünk és elindult valami, hiszen elkezdtek foglalkozni ezzel az emberek.

– Felfedeztetek-e bármilyen közös vonást, mintázatot, ami az összes Gozsdus helyre igaz, vagy tényleg egymástól annyira különböző egységekről beszélünk, hogy ilyenre esély sem volt?

TD: – A legerősebben jelen lévő közös vonás talán az, hogy kivétel nélkül minden üzletvezető felismerte, hogy itt az emberek egy estén belül is helyről helyre járnak. Ezért bár fontos, hogy legyen a helynek egy saját, egyedileg meghatározott brandje, ezzel nem érdemes a Gozsdu brandből látványosan kilógnia.

VGA: – Az újabban nyílt helyekre többségében igaz az, hogy egyre tudatosabban márkázzák és pozícionálják magukat és ez zenei oldalról is igaz. Bár látványosan valóban nem lóg ki egy sem, hiszen a Gozsdu udvar vonzáskörzete elég homogén adottságokkal rendelkezik, apró különbségek mégis vannak, amik miatt egy vendég pont éppen jólérzi magát az egyik helyen és a másikon pedig pont nem, tehát a végén mégis különböző vendégkörök alakulnak ki. Elég például végigsétálni egy este az egész Gozsdu udvaron és benézni a helyekre és teljesen más benyomást szerez az ember. A zenei számlisták is ezt erősítik meg.

– Kik a legtudatosabb sonic brandelők?

TD: – Ha egyet kellene mondani, én a kolort mondanám, de a GMK és a Központ is figyelemre méltó ebből a szempontból, a Telepnek meg ez az egész a vérében van.

VGA: – Szerintem is azok a helyek jellemzőek, ahol kifejezett zenei programok is vannak. A kolor tényleg kiemelkedő azzal, hogy nemcsak számokat küldtek, hanem azokat össze is hegesztették egy mixbe, azonban hozzátenném a Métert is, aki ugyanígy fontosnak érezte, hogy egy összecsiszolt, koherens mixet adjon ki a keze közül.

És hogy mit csinál az Eastaste azon túl, hogy ismeretterjesztő térképeket rajzolgat?
Itt videóban mondják el:

http://vimeo.com/56649973