Ne hagyd, hogy kiradírozzák az önbizalmad!
Sok ilyen öt módszer, hogy-jellegű cikk sorakozik a világinterneten, hogy mindenképp ráklikkoljon mindenki, de végül azzal a tudattal távozzon, hogy megint csak egy zsák semmit kapott. Szerencsére Scott Mautz egy olyan bizniszügyi szónok, akinek van is valami a háta mögött, hiszen sikerrel navigálta a világ egyik legnagyobb márkájának, a Procter & Gamble-nek dollármilliós üzleteit.
Leírta a tanácsait, amik arra vonatkoznak, hogyan kezeljük a kritikákat – mi pedig örömmel továbbadjuk.
Az emberi természet velejárója, hogy rögtön elkezd összeráncosodni valami ott belül, amint kritika ér minket. A titok viszont az, hogy ne hagyjuk ezt kibontakozni – semmi jó nem származik egy instant érzelmi reakcióból. Képzeld el, mi lenne, ha egy kamera felvenné azt? Elszégyellnéd magad, ahogyan látványosan kikelsz ellene. Szóval fojtsd csak el azt az első lavinát a megindulásának pillanatában.
Azaz: gondolj a kritikára úgy, mint egy baráti feedbackre. Mint amikor egy tényleges barátod a válladra teszi a kezét, és pontosan, de közvetlenül megfogalmazza, miben kéne változtatnod a fejlődés érdekében. Kicsit fáj, de tudod, hogy segít. Na, így kell hozzáállni a kritikához: megkeresni benne az igazság magvát, és onnan építkezni.
Nagyon nem mindegy. Ezt ugyan a szakember nem mondja ki, vagyis nem így, de mi igen: ha rosszindulat szülte a rücskös szavakat, akkor szard le őket, legalábbis a kimondásuk alakzatát, és koncentrálj arra, hogy van-e bármi alapja. Nincs? Akkor ints pát a mérgező fasznak, aki a fejedhez vágta.
Az idő ösvényén előrefelé haladva egyre jobban kikristályosodik az adott kritika fontossága, igazságtartalma. Adjunk hát időt… az időnek! És arra is emlékeztessük magunkat, hogy az odamondás nem a világvége: csak egy ember véleménye egy másik felé, egy olyan világban, ahol vélemények milliói adják ki az élet szövetét.
A kritika gyakran egy jól álcázott ajándék. Abban az adott másodperc hevében, amikor elhangzik, és belül forr a fej, nem úgy tűnik, de ha így állunk hozzá, ahogy ebben az ötödik alcímben leírtuk vastag betűkkel, akkor úgy fogjuk érezni, hogy a kritika nem egy minket csapdosó kalapács, hanem eszköz – a saját kezünkben.