“Lajos megcsinálta a borítót, én meg itt ülök veled” – MA’IWA-interjú

Makay Anna és Nádházi Lajos engedték össze a MA’AM és az AIWA monikerjeiket, illetve az az általuk képviselt világokat, és így született meg a MA’IWA duó, majd a Goldfishing EP eklektikus világa. 

Mivel a közösbe a nyers szintihangzásokat dobó Lajos épp nyaralt – ahonnan denevérek és fehér tengerpartok fotói érkeztek tőle – ezért a vokálmanipulációkért felelős Annával dumáztunk a közös munkáról és a lemezről. Történt mindez a civil munkahelyén, a Fonó budai zeneházban egy pénteki ebédidőben.

Végül Lajosról is esett annyi szó, hogy bizonyos szempontból, lelekben talán, ő is ugyanúgy része lett az interjúnak, úgyhogy mertük MA’IWA-ként címkézni a MA’AM helyett. De hát szóljon a lemez, záporozzanak a kérdések, a válaszok mellé meg tessék sok nevetést képzelni, mert azoknak a jelzését inkább kispóroltuk!

Urbanplayer: Figyu, szerintem rögtön azzal kezdem, ami először felmerült bennem kérdésként. Az EP harmadik száma, a Reggel, az hogyan született?

Makay Anna: Az a Szemes Botond barátom szövege, kértem tőle egyet és ezt küldte. Hogy szerinte ez fog működni ehhez a projekthez. Az orrtúráson keresztül a megtisztulásról szól, arról, hogy kipucolod magad, megtisztítod a tested.

Ezen a lemezen van angol, magyar és halandzsa szöveg is. Nagyon sok trekkből válogattunk, és úgy voltam vele, hogy minden nyelvet, amit használunk, azt próbáljuk ki. A Lajos meg lelkesen adta mindet. 

UP: Mikor kezdtetek pontosan együtt dolgozni? 

MA: Ugye egyszer a Puskár Krisztián hívott minket, hogy játszunk közösen, előtte meg Vereczkey Ákos, vagy talán úgy jobban ismered, hogy Akos V, ő a Societé megnyitójára hívott el minket, de ott hárman voltunk Pándi Balázzsal kiegészülve. Én személyesen onnan ismerem a Lajost. Elég jó kémia van köztünk, Lajos elég laza ember, és ezért nagyon jól megy ez.

Meg volt Kolorádón is egy elmaradt koncertünk, amit elmosott az eső. Ez meg a Szagos Lábas Teknők lett volna, a Szagos Hörigekkókból Fannikával és a Bertók Marcival közösen. Elég nagy lelkesítés volt mögöttünk az underground részéről, hogy csináljunk, meg szerintem is tök jó trekik vannak, amiket érdemes volt felvenni. A Lajosnak amúgy, de tényleg, ezer trekkje van, és így túrtuk a mappákat, hogy akkor miből lehetne dolgozni. Csomó felvett és félkész dolog is volt, így elég gyorsan tudtunk dolgozni. 

UP: Akkor ezt úgy kell elképzelni, hogy tőle jött valami alap, és te meg akkor jöttél be a képbe? 

MA: Neeem, a Reggelt én vittem, a spoken word részét. A kezdőszám, a Krón szintén az ének alapján íródott tovább. Aztán van olyan, ami közös. A Digi Coxman az ő alapja volt, én csak kicsit nyúltam bele, meg rátettem a vokált. Teljesen csapatmunka volt, szerintem még gép előtt is ugyanannyit dolgoztunk vele. Ő csinálta a borítót, én beszélgetek veled. Megvan a munkamegosztás, hogy ki miben jó. 

UP: Mi volt a vezérfonal a számok kiválogatásánál? A legjobb hatot trekket tettétek ki, vagy más koncepció volt. 

MA: Úgy voltunk vele, hogy most legyen egy induló anyag, Így főleg azokra alapoztunk, amikkel jól haladtunk. De van még csomó téma, amik később sorra kerülhetnek. 

UP: Te mikor kezdtél amúgy zenével foglalkozni? 

MA: Már tiniként, volt alterbandám is. Én popzenéből jövök amúgy, anno két tanárhoz is jártam egyszerre. Aztán kiégtem ettől a popénekléstől, és volt egy nagyobb szünet, lelki szünet is. Négy-öt év kábé, aztán csak utána kezdtem el újra zenetanárhoz járni meg szabadzenével, field recordingsekkel foglalkozni. Atmoszférákat rögzítettem például. Csináltam egy spoken word lemezt, szóval ez még átmenet volt a popos-alteres korszakból az elektronikus zene felé.

UP: Nagylemezt nem szeretnél? 

MA: Nem, jövő év elején is egy EP lesz majd a MA’AM-mal, amit single-kben tervezek majd kihozni. Ahhoz már elég elhivatott rajongónak kell lenni, hogy valaki meghallgasson egy ilyen lemezt. 

UP: Nem tudom, én ezekből a fajta zenékből szeretem, ha valami hosszan szól. Érted, nem kell 15 perc után újraindítani, vagy valami mást betenni. 

MA: Persze, meg ez műfajfüggő is. A Porteleki Áronnal meg Thea Sotival csinálunk egy triót, ami meg nagyon egy ilyen szabadzenés anyag, amit nem is lehet vagdosni. Az egy 45 perces para elszállás. A MA’IWA-ban ehhez képest érzek egy alapvető popos irányultságot is, tehát, hogy ezek a számok alapvetően nem akarnak a maguk három percén túl mutatni. Ezek ilyen szösszenetek, és ebből szerintem nem kell egy órás valami. Én mostanában imprózni szoktam, és kicsit már az is fura, hogy vannak ilyen kész számok, meg egy koncertanyag, dalok egymás után egy trekklisztben. Igen, nekem ez ilyen popnosztalgia is. 

UP: Szerinted Lajos mit élvez legjobban a MA’IWÁ-ban?

MA: Lajos szerintem egy olyan csávó, aki mindent élvez. Csillogó szemekkel mosolyog mindig, szuper arc. Egyszer nem értem rá, szóval csak elküldtem neki az anyagokat meg egy doksit, amibe beírhatta, hogy mi nem tetszik neki. Csak annyikat írt, hogy kurva jó, nagyon adom, hú de jó, király! Na jó, nagyon ritkán beleszól azért, de ő ilyen szabad arc.

UP: És te? 

MA: Én is! Meg hát tök jó dolgai vannak, na. Tényleg csak néha egy-egy hangszínnél szólok, hogy máshogy kéne, de ott is rögtön érzi, hogy mi nem volt jó. Szóval egyszerre tök egyforma és mégis nagyon különböző ízlésünk van. Én sokat zajolok, ő meg a dallamosabb szintiket hozza, és valahogy ezek kiegészítik egymást.

Próbáljuk a MA’IWÁ-t menedzselni, én külföldre is nagyon szeretném eljuttatni, de eközben ez azért elsősorban egy szerelemprojekt. 

UP: Van olyan projekted, ami nem szerelem? 

MA: Volt rá példa, de azok inkább megrendelések. De olyat nem nagyon tudok csinálni, amit nem szeretek. Inkább régen, amikor nyolctagú Vákum-zenekarban voltam, ott kellett nagyon sok kompromisszumot megkötni. 

UP: Ha lehetne zenekart csinálni kompromisszum nélkül, akkor csinálnál? 

MA: Amúgy most úton van egy csajpunkbanda, mert azért jó lenne azért csúnyán kiabálni, zúzni, nem csak ezek a szép énekek. 

UP: Kikeltetőre amúgy miért jelentkeztél a MA’AM-mal? 

MA: Sokat gondolkoztam, hogy ennyire van ennek értelme, hogy szükségem van-e erre, vagy nekik szükségem van-e rám, de végül arra jutottam, hogy fontos ilyen zenéket is bevinni tehetségkutatókra.

Végül egy tök jó mix jött össze a Kikeltetőn, hidak képződhetnek, olyanokkal állhatok egy színpadra, akikkel amúgy sohasem sikerülne, vagy csak nagyon sok szervezkedéssel. Meg nekem amúgy is mániám ez a hídképzés, az AZVLM-vel is folyamatosan ilyen határelmosásban vagyunk, hogy összehozzunk különféle színtereket. 

UP: Van olyan zene, amit nem szeretsz? 

Biztos van, a reggae például. Közben van a Zea az AZVLM-ből, aki nagyon sok reggae-t hallgat, a kocsijában csak az mehet. És akkor mentünk le Ozorára, ott meg goa volt, ami meg megintcsak olyan, ugye, mint a felgyorsított reggae. A végén már azért abba is belelazultam. Általában azért találok a dolgokban valamit, ami felvidít. 

UP: A reggae-ben mi volt az? 

MA: A vicces szövegek! 

UP: Huhh, szerintem ez így klassz és kerek, köszi!