Tökéletes offline marketingeszköz a plakát kültéren és beltéren egyaránt
Tommy Kha nem mindennapi módját választotta az egyik legintimebb emberi érintkezés ábrázolásának. A fotóin csak egyvalami állandó: ő maga – csak az emberek változnak. Akik megcsókolják őt.
A Return to Sender című projekt 2010 óta tart, a fotós pedig egyetlen szabályt hozott csak:
úgy csókolják meg a bevállalós érintettek, ahogy csak akarják, de a csóknak a szájra kell esnie, és éjszakának kell lennie.
És így tényleg minden kép unikális lett: az egyiken Luke barátja mélyen odasimul hozzá egy utcai lámpa sárgás derengésében a sáljánál magához húzva, egy másikok egy fekete férfivel látható, aki majdnem derékszögben hajol le hozzá, komikussá avatva az egész helyzetet, amire a köztük tátongó tér is rájátszik.
Egy tényleges szerelme, Chase pedig félmeztelenül fogadta otthonában, miközben az apja a tévét nézte a szomszéd szobában, hang nélkül. Ezt nevezte Kha a legbizarrabbnak mind közül.
A képek különlegessége ráadásul, hogy Kha szándékoltam egy szenvtelen, érdektelen, sztoikus arcot vesz fel rajtuk, megidézve régi festmények hasonlóan közönyösen bámuló alakjait. Amikor 2013 táján cirkulálni kezdtek a képei az interneten, egyes kommentelők fel is rótták neki, hogy azt a sztereotípiát erősíti velük, hogy az ázsiai férfiak aszexuálisak.
Ezt őt, mint meleg kínai-amerikait érzékenyen is érintette, pláne azért, mert nem a csókok szexualizáltsága a projekt lényege, mint mondja, hanem az egyes “performanszok” apró nüanszai, a cselekmény jelentőségén való elgondolkodás, illetve az, hogyan lehet egy romantizált, többnyire rögtönzött gesztust eljátszani akár egy vadidegennel, milyen reakciókat szül ez?
Az egész abszurditása persze kézenfekvő. Amikor a Dazed újságírója ezekről a találkozásokról kérdezte, azt mondta nevetve,
“Nem érzek semmit. Olyan, mint az éber álmodás.”
Tommy Kha a fotósorozatát egyébként tervei szerint az élete végéig folytatja. “Kíváncsi vagyok, hogyan változik a testem, és az emberekre is, akik majd még részt vesznek mindebben, és tudok-e úgy dolgozni, mint akkor, amikor elkezdtem, azokkal a szimpla szabályokkal.”
