Tökéletes offline marketingeszköz a plakát kültéren és beltéren egyaránt
A kutatócsoport a szelfik és a nárcizmus kapcsolatát akarták alapvetően vizsgálni olyan instagrammozók bevonásával, akik főleg szelfiket posztoltak. Meglepetésre már náluk sem tapasztaltak semmilyen egyértelmű kapcsolatot a szelfizés és a magamutogatás között, az egyes szelfizők egész más okból posztoltak ilyen formátumban.
Tehát nem volt egységesen egy olyan cél, hogy a szelfik ablakot nyissanak a személyiségükre.
Érdekes módon a befogadói oldalon is azt látták, hogy az emberek nem ilyen szempontból nézik a szelfiket. Egy száz fős csoportnak megmutatták a fenti szelfizős profilok képeit, illetve mellettük mások pózolós fotóit – tehát olyanokat, amiket nem a képen látható ember készített magáról. Az ő megjegyzéseik alapján arra jutottak, hogy a szelfizők sokkal esetlenebbnek, és a kalandokra kevésbé nyitottaknak tűnnek.
Chris Barry, a kutatásban részt vevő egyik pszichológus szerint ez valószínűleg annak tudható be, hogy a szelfi mint olyan, kizárja a képből a tevékenységeket, és csak magát a szelfi készítőjét mutatja. Ráadásul őt sem úgy mutatja, ahogy mi látjuk, ahogy normálisnak tűnik, hanem ahogy ő látja magát a telefon előlapi kamerájával.
Tehát a szelfi a sima pózolós képekhez képest egy sokkal elszigeteltebb, magányosabb kép. Kevésbé tűnik rajta vonzónak a személy.
És hát igen, talán épp ezért lett a szelfi korunk portréja is…
Barry azért azt is hangsúlyozta, hogy itt elszigetelt, képaláírás nélküli képekről volt szó, amiken idegenek szerepeltek. Éppen ezért senkit sem akar lebeszélni a szelfizés használatáról, de arra azért figyelmeztet, hogy gondoljuk át, hogy biztos szelfiként akarunk-e valamit megmutatni az instánkon, mert sok esetben egy másik személy által lőtt kép több lájkot érhet. Tehát jobban célba érhet.
Elege lett a látványosságok előtt szelfizőkből, halált színlelve tüntet ellenük
Stefdies.