Tbilisiben él Max Machaidze, aki nem kicsit eredeti ötlettel szőnyegbombázza meg a monitorainkat: régi szovjet és amerikai, mindenhonnan halászott objektumokból kreál túlméretezett nyakláncokat, amik inkább már műalkotások.
“Gyerekként kövekből építettünk tornyokat. Ez is hasonló, csak itt baseball-labdák, villanyszerelésben használt orosz kerámia cuccok, gördeszkakerekek, autóalkatrészek kerülnek elő”
– mondja emberünk, aki mindehhez vintage játékboltokat, bolhapiacokat, turkálókat vizslat át.
Az így létrejött kreálmányok egyszerre ébresztenek nosztalgiát (vagy ha azt nem is, de túrnak fel emlékeket, benyomásokat) a huszadik század Amerikájáról, és persze Szovjetuniójáról, tekintve, hogy Grúzia 1922 és 1991 között szovjet tagállam volt.
“Olyan dolgokat keresek, amik párbeszédben vannak a Földdel, amik léteztek egy meghatározott ideig, de még ma sem tűntek el”
– teszi hozzá Max. És itt lehet még gyönyörködni bennük:
Az 1995-ös születésű Machaidze (egyébként az elektronikus zenész és filmrendező Nika Machaidze fia) egyébként aktivistaként is, na, aktív, rengeteg utcai tüntetésben vett részt, dolgozott drog-dekriminializációs projektben, védte a melegek jogait, és pszichedelikus szereket is tanulmányoz, minderről pedig azt mondja, 16 éves kora óta a periférián táncol, de hát így érzi jól magát, mi meg nem is kívánunk neki kevesebbet.