Melankólia, harmónia, űr: 9b0 interjú

Július 5-én pénteken a hazai elektronikus producerek egyik legismertebbje, 9b0, azaz Gyutai Balázs mutatja be a WNDRLND-ben legújabb albumát, az Elevent. Volt hozzá pár kérdésünk.

Miért ez a cím?

Elsősorban magánéleti vonatkozásai vannak: 2011 alapban egy nagyon jó év volt nekem (kibuliztam magam, volt rengeteg fellépésem, harminc lettem…), de 11.11.11. egy kiemelt dátum lett az életemben, aminek a miértjét leírni talán túl nyálas lenne: annyi elég, hogy az életemet azóta meghatározzák az akkor történtek. Másodsorban viszont ez a szám két vonallal leírható, ami egy római kettesnek felel meg. Szóval benne van az elmúlt pár évem és a második albumság is egyszerre, így ezt a címet éreztem eléggé kifejezőnek ahhoz, hogy az album címe is ez lehessen.

A 2010-es Error című anyagodról (ami a válasz után meghallgatható) úgy tudom, számos háztartásban és kreatív munkahelyen forgott gyakran, és sokan még ma is egy kilométerről felismerik, ha meghallják valamelyik darabját. Az új album milyen irányokba hajlik el ehhez képest? Mennyiben lesz ilyenebb, olyanabb, másabb?

Én úgy érzem, hogy nyugodtan mondhatom: az új album az Error folytatása. Minden változott benne, de mégis érezhető, hogy honnan jön, és merre tart. Fejlődtem én is, változott a zeném is, de alapvetően az Error is én voltam, ahogy ez az album is én vagyok. Melankólia, harmónia, űr jellemzik… Talán a glitch nincs annyira szem előtt, de ugyanúgy minden hangban megtalálható, csak nem a ritmusban kell keresni, mert a sound design szerves része lett.

Változott valami az elmúlt három évben abban a tekintetben, hogy hogyan állsz neki a zeneírásnak, vagy maradtál ugyanabban a mederben?

Újra felfedeztem a zongorát, mint hangszert. Egy picit a munkafolyamatom is megváltozott: inkább játszom fel a dallamokat, inkább ütöm be a dobokat újabban, minthogy egérrel/billentyűzettel végignyomkodjak mindent. Úgy fest, csak egy kis gyakorlás kellett ahhoz, hogy ez menjen. Ráadásul így többet kapok vissza a zenélés öröméből zeneírás közben, mint a “régi” módszeremmel, ahol mindent szabályosan megírtam. Ez hatott nyilván a zenémre is: én jelenleg struktúráltabbnak, összeszedettebnek érzem… Hogy ez csak a zeneírási technika miatt van-e, vagy azért is, mert én is változtam, nem tudom.

Ennyi idő alatt nyilván egy csomó inspirációt magadra szedtél. Mik hatottak rád, illetve rajtad keresztül az új trekkekre – élmények, zenék, bármicsodák?

Az mindenképpen, hogy az előző album befejezése után újra elkezdtem magam beleásni a 3D grafikába. Napi szinten nézem Vimeo-n a motion designerek munkáit. Ezek a videók nagyon inspiráltak. Nem csak a látvány: a hang is nagy hatással volt rám. Megismertem olyan zenészek munkáit, mint Cypheraudio, Hecq, vagy Richard Devine. Akik zeneileg gyakran eléggé nehezen fogyaszthatóak, viszont őrület, hogy miket művelnek a hanggal, és milyen mélységű kreatív potenciál van a munkájukban. Míg 2010 körül nagyon szerettem a glitch hopot, mára ez megváltozott: pont az tűnt el ebből a fajta zenéből, amit szerettem, és számomra érdektelen wobble dubsteppé fajult: ezekben a videókban, és a hozzájuk tartozó zenékben megtaláltam a kihívást és az érdekességet.

Nagyon szívesen hallgatom az újabb indie/postdubstep, vagy nem tudom minek nevezzem számokat is. Gondolok olyanokra, mint a Baths, Clark, Gold Panda… az elmúlt években figyeltem ezeket az előadókat/zenészeket, és nagyon tetszik, ahogy egyszerű mintákkal játszanak… kreatív, eredeti. Kevésbé szeretem, amikor ezeket ötlettelenül, mechanikusan lopják.

2010 óta felfedeztem Németországot is. Újra. Azelőtt elsősorban a Bpitch és Monkeytown kiadó vonal volt az, ami érdekelt (Modeselektor, Apparat, Moderat triumvirátus), de azóta a zenéjük egy picit megfakult számomra, kevésbé érzem érdekesnek. A két kiadó is jórészt a techno-house irányba mozdult el, ami nem annyira az én világom. Szerencsémre Soundcloudon belefutottam a Sinnbus Recordsba pár éve, ami egy berlini kiadó, és nagyjából első hallásra beleszerettem a zenéikbe. Indie közeli vonal, kicsit kevésbé elektronikus, de mégis mindent átjár az elektronika, és összességében pont azt az űrt tölti ki, ami megmaradt a két volt kedvencem után. Olyan előadók vannak és voltak ott, mint a Hundreds, Bodi Bill, Mimas, Phon.o, vagy a La Boum Fatale. Bármelyikük bulijára bármikor bármennyiért vennék jegyet, de itthon szerintem nem nagyon lesznek még pár évig…

A feltörekvő gépzenészek kedvéért: milyen eszközöket állítottál csatasorba az Elevenhez? Nyugodtan mehet egy kis szakmázás, utána úgyis kérdezek még a pesti helyzetről egy keveset…

Az Error óta a hardverkészletem nem változott. Ugyanazon a saját programon íródnak a zenék, ugyanúgy a Cubase 4.5 samplerét használom mellette, és élőben is pont ugyanúgy az Ableton Live 7.5 dolgozik (szeretnék Max4Live-ot, emiatt szerettem volna régóta upgrade-elni, de soha nem jött össze az, hogy a vásárlásra rászánjam magam). Sound design szinten változott néhány dolog: Reaktorban elkezdtem építeni ezt-azt, szintiket, dobgépet, miegymást, őket a zenékben aktívan használtam, illetve elkezdtem mintákat rögzíteni innen-onnan. Keginkább a stúdiómban heverő, ám oda nem illő dolgokból, mint például energiaital doboza, vagy a telefonom tartója.

Élőben pedig főként az iPademen történt változás azon túl, hogy Liveban átrendeztem a clipeket, hogy több improvizációs lehetőségem legyen: Lemurban programoztam egy összetettebb kontrollert, így élőben tudok olyan apróságokat végrehajtani, mint pl. side chain sávot választani a reverbre, illetve effekteket részletesebben paraméterezni anélkül, hogy a monitorra néznék. Ez igazából nagyobb kihívás volt, mint ahogy hangzik, mivel a Lemurnak egy javascript közeli nyelve van, amit én soha nem tanultam, dehát a szükség nagy úr. However: sikerült, működik, örülök. Egy gear listet még idebiggyesztek gyorsan: Behringer BCR-2000, M-adio Trigger Finger, Novation Launchpad, iPad (lemur), Behringer BCF-2000, Live 7.5 az, amik élőben a kezem alatt vannak. A BCF-et nem mindig viszem magammal, mert mára már a Lemur helyettesíti azt, amire használtam, de egyébként ennyi.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a magyarországi wonky-idm-glitchhop egyik olyan elsőgenerációs ügyvivője vagy, akinek van némi szerepe abban, hogy aztán kondenzcsíkként érkeztek mögötte még többen ezen a vonalon az elmúlt években. Te hogyan látod a szerepedet ezen a színtéren, és mit gondolsz a kollégákról? Mennyire jó az alapanyag itthon?

A hazai helyzet nekem mindig felemás, de talán az, ami engem elszomorít, nem is annyira országhatárokhoz köthető jelenség. Világszerte érezhető egy elektronikus zenei bumm. A csapból is dubstep, EDM és dj-zés folyik. A mennyiség korát éljük most, ami sajnos szembemegy a minőséggel. Valaki csinál valami újat, és egy héten belül kijön ötszáz B-kategóriás klón, amiket dj-k megvesznek, lejátszanak, majd stílust neveznek el róla, amit felfuttatnak, majd lejáratnak. Ez a jelenség világszintű.

Hazai jellegzetessége a dolognak a pár éves késleltetés. Ugyan 2013-ra világszinten beérett a glitch hop / wonky vonal, mondhatni kommersz lett, itthon most állítjuk be újdonságnak, érdekességnek. Valószínűleg ennek oka a klubok bezárásában és a partikultúra alapos átalakulásában keresendő: a fővárosban már 90 százalékban house és techno bulik vannak, a közönség új zenékkel szinte sehol nem találkozik, és sajnos azt látom, hogy az igény is hiányzik már. Belefáradtak az emberek a sok névbe, a kétezres évek végi partidömpingbe, amikor két-három külföldi fellépő jött hetente: mindegyik a legkülönlegesebb és legérdekesebb és legjobb volt, aztán a buli után mégsem érezte senki, hogy az az este különleges lett volna.

Mivel nekem nagyon hiányzik egy hely, ahol lehet rendszeresen új zenéket hallgatni, megállapodtunk márciusban a Központtal, hogy szerdánként lehet egy estém, ahol én felelek a zenéért… ez lett a Forward. Igyekszem olyan embereknek fellépési lehetőséget adni, akik keresik az újat, és stílusok helyett a zenére figyelnek inkább. Nagyon tisztelem az olyan fiatalokat, mint Iamyank, a Headshotboyz, Zomblaze, vagy Yapo. Örülnék, ha valami majd kinőne ebből a közösségből, és valami jó sülne ki a dologból.

Szóval péntek, 9b0 albumbemutató, Margitsziget. Itt meg egy teaservideó:

http://www.youtube.com/watch?v=poJrMZVMR-o