Szombat este teljesen véletlenül keveredtünk le az idei nyár talán legjobb budapesti bulijára. Mindezt a város egyik (sajnos egyelőre) exkluzívnak számító helyszínén, a Lánchíd pesti hídfőjénél, ott, ahol nem autópálya választja el a várost a folyójától. Ráadásul nem is egy feszengős beach party-n kerülgettük a promóhegyeket és felhajtott inggalérokat, hanem egy pompás deep house openair-en találtuk magunkat: nulla pózolás, nulla manír, csak homokban tappantgatás, panorámanézés, raklapbútorokon láblógázás hozott sörrel vagy hideg fröccsel a kézben.

Talán a hely miatt, talán a nyár miatt, talán a Duna közelsége miatt, de az biztos, hogy rég láttunk ennyire boldog bulit Budapesten. Ennek örömére csináltunk is egy interjút Tömör Miklóssal, a három hetes programsorozatot szervező Város és folyó csapat tagjával. És csomagoltunk hozzá képeket.

valyo6


– Kik vagytok, hányan vagytok, honnan jöttetek?

– A Valyo – Város és a folyó csoport vagyunk. Azt szeretnénk, ha ésszerűbben használnánk a pesti és budai Duna-partokat. A csapat magja öt fő, de nagyon sokan segítenek nekünk, mindenki különböző civil ügyekkel foglalkozik évek óta, a Valyot három éve csináljuk.

– Honnan az ötlet, és miért vágtatok bele egyáltalán?

– Városi terekkel foglalkozunk évek óta. Keresnünk kellett egy fókusz témát, mert már teljesen szétfolytunk. Egy Duna-menti bringatúrán jött a megvilágosodás, amikor egy workshopon megkérdezte egy angol lány, hogy ma hol fürdünk a Dunában? Mindenütt fürödtünk, Bécsben, Mohácson, Linzben, csak Pesten nem. Ezért döntöttünk amellett, hogy valamit teszünk a partért.

valyo2

– Ezt a Lánchidas balhét ki engedte meg nektek?

– A Valyo Parthoz az engedélyt a főváros adta. Már ismerjük a hivatal labirintusának ezt a kis szegletét, ez már egy nagyon hosszú folyamat része: három éve csinálunk pontszerű beavatkozásokat a parton, például bútorokat teszünk ki, eseményeket szervezünk. Ennek most a kicsúcsosodása a Valyo Part. Nagyon sok hiányosságot találtunk a parton az évek során, és ezekre adunk most választ egy pontban. Itt van víz, WC, wifi, padok, asztalok, programok, sporthelyszínek, beszélgetések. És persze ami bevonzza az embereket: zene.

– Kinek áll ez érdekében?

– Mindenkinek. Összbudapesti érdek, hogy a kihasználjuk ezt az óriási lehetőséget, ami a Duna-partokban rejlik.

– Mi alapján állítottátok össze a programot és mik lesznek még augusztus 25-ig?

– Elhívtuk azokat a zenekarokat és DJ-ket, akiket szeretünk és ismerünk. Aztán terjedt a hír, hogy ez egy jó hely és egy jó ügy, ami után már sorban jelentkeztek a zenekarok, akik nagyrészt ingyen, útiköltségért vagy fogyasztásért játszanak. A zárásig lesz sok minden más mellett a Búcsúkoncert zenekar, Puszi, efZámbó és Csaknekedkislány koncert, Deley, DJ Ezüstmedve, játszik eDina, Berni és rendezünk egy bringás alleycat-et is. Vasárnap, az utolsó napi buli előtt 18:30-tól egy kerekasztalbeszélgetésen összegezzük a tapasztalatokat.

– Miből finanszírozzátok?

– Szeretnénk, ha a dolgok alapból önfenntartóak lennének és nem állami vagy pályázati emlőn lógnának a fejlesztések. Ez volt az alapvetés itt is: tartsa fenn magát a hely! Persze kockáztattuk a saját pénzünket, de bíztunk annyira a projektben, hogy ez nem volt kérdés.

valyo5

– De hát nincs sör és óriási étel-ital választék, így is megéri?

– Még van hátra egy hét, de már most látjuk, hogy nem leszünk veszteségesek. Persze meggazdagodni sem fogunk, a minimális profitot pedig a part fejlesztésére forgatjuk vissza. Azt csináljuk meg belőle, amire a legtöbben szavaznak a helyen a három felajánlott dologból: wifi, ivókút, grillező. Jelenleg a kút áll nyerésre. Visszatérve a sörre: mi nem szeretnénk, hogy berúgjanak az emberek, azt szeretnénk, hogy időt töltsenek el itt, ehhez nem kell sör vagy rövid. Csak szódás italok vannak nálunk, ezzel is Dunához próbálunk visszacsatolni. Elég jó szekszárdi, csopaki boraink és szörpjeink vannak, amivel lehet ízesíteni a szódát. Az a mondás, hogy minden 400, hogy tényleg a helyieknek szóljunk.

valyo12

– Jó, de biztos koszos a homok, tuti hajléktalanok alszanak este a padokon és sok a szúnyog. (Kérdésünk csak zsákbólkiugrasztó természetű volt! – a szerk.)

– A homok tiszta, nagyon vigyázunk, nehogy egy üvegszilánk belekerüljön, hiszen fontos része a helynek a mezítlábazás. Csikkek előfordulnak, de próbáljuk összeszedni és megelőzni, hogy ne dobálják el. Hajléktalanok pedig vannak és nagyon jó fejek! Magukénak érzik a helyet teljesen, ami jogos is, mert ez az otthonuk. Segítenek szemetet szedni és mindenben, amiben tudnak, részt vesznek. Egyikük simán levert lábteniszben.

– És senki nem támadott még be, hogy hangosak a koncertek, balesetveszélyes a parti sétány, mert nincs kerítés és amúgy is rendetlen a hajatok?

– Egy néni üzent a rendőrséggel Budáról, hogy zavarja a zene, ekkor kicsit lejjebb húztuk a hangerőt. Más problémánk nem volt, de ebben fontos szerepe van annak, hogy odafigyelünk mindenkire.

– És jövőre? Lehet, hogy mire beadjátok az engedélykérelmet, már régen az egyik közeli posh hely vendégei fogják Armani ingben támasztani a szlovák rendszámos Bentleyt, könyvet olvasó hipszterlányok helyett Voksán Virág-imitátorok, civil szervezetek helyett pedig pezsgőkóstoló lesz az egész helyén?

– Akkor elértük a célunkat és használják a partot. Mi úgyis találunk magunknak másik helyet. Komolyra fordítva: természetesen szeretnénk, ha maradhatnánk, mert nagyon élvezzük az egészet. De nem az a célunk, hogy egy helyet üzemeltessünk, hanem az, hogy a part üzemeljen. Fontos, hogy fenntartható és korrekt helyek legyenek, de ehhez az ország mentalitásának kell megváltozni, mi pedig nem vagyunk pszichiáterek.

– A raklappadok kezdenek egyre elterjedtebbek lenni Pesten, én mégis nálatok láttam először. Hogy kell ilyet csinálni?

– Kell négy raklap, egy kis párnafa (5×5-es léc) és 10 centiméteres csavarok. Sokan kihagyják a párnafát, ami a súlyt tartja és így elég tákolt dolgok jönnek létre. Amúgy nagyon jó újrafelhasznált vagy más célra készült anyagból alkotni.

– Zárásként egy mondatban a lényeg?

– Több ezer ember látta, látja, hogyan működhet a Duna-part. Ha csak pár száznak átmegy az üzenet, hogy „jé, van egy kis terület a városban, ahol ilyet lehetne csinálni”, és erről elkezdenek beszélni, akkor már nyertünk. Szóval ezzel a cikkel már nyerünk. Reméljük, hogy öt év múlva nem lesz olyan nagy csoda, ha emberek táncolnak a Duna partján.

A Valyo-part tehát augusztus 25-ig található meg a Lánchíd pesti hídfőjénél. A további programokat itt találod!

 

(Címlapkép: hepaj / reginaboros Instagram)