Érvek amellett, hogy miért érdemes egyedi ékszert adni ajándékba
“Az egykori Gödört kéne átmenteni ide, mármint a közösségformáló funkcióját” – mondta egy építész ismerősöm, akivel tökvéletlenül futottam össze a Nyugati pályaudvar, a Podmaniczky utca és a Ferdinánd híd által határolt, elhagyatott területen szerda délután. Persze nem lehet csak úgy futkározni itt, ez egy lezárt, a Nemzeti Vagyonkezelő birtokában álló városrész, viszont kihasználatlan. A Kortárs Építészeti Központ pont azért szervezett most ide bejárást, hogy mások is velük ötleteljenek arról, mit lehetne kezdeni ezzel.
Ugyanis 2020-ig ezen a területen érdemben nem épülhet semmi, addig viszont ki lehetne aknázni a benne rejlő lehetőségeket. Merthogy hat év ugye nem kevés, ennyi idő alatt elég sok minden kialakulhatna itt.
Például közösségi piac, mászófal, bringapark, legálgraffiti-fal, zöldház. A KÉK a Lakatlan Budapest projekt keretében kérte ki az érdeklődő és a város sorsát a szívén viselő közönség véleményét, akik szép számban jelentek meg, és dobálták be az előbbi ötleteket, miután körülnéztek a rohadó épületekben. Mi meg azt mondjuk: miért ne lehetne egyszerre mindez? És miért ne lehetne szellemiségében valami olyasmi, mint amilyenek a berlin squat-ok, vagy azok alkotóközösségi kimaxolása, a Kunsthaus Tacheles – csak éppen legálisan működtetve?
Mert nézzük csak meg ezeket a tereket: sok van belőlük, és elég nagyok. Ahogy végigjártuk a helyszíneket, arra jutottunk, hogy csak művészekből simán elférne itt jó száz, és talán még keveset mondtunk. Persze előtte ki kéne pucolni az ismeretlen favágók hagyatékát, meg néhány egyebet, például az egyik teremben otthagyott egérteszkót:
De hagyjuk a hulladékot, és vegyük szemügyre ezeket a hosszú folyosókat. Minden egyes ajtófélfájuk egy kongóan üres helyiséget tud maga mögött.
Ez itt körülbelül akkora, mint a Corvintető küzdőtere, megszorozva másféllel:
Tessék, innen meg alázhatnánk az ausztrál Toilet Roomot:
Egyelőre azonban illuminati-közeli szimbólumok, festékeskannák és ilyen költői lépcsőfordulók uralják a színhelyet:
Ez meg egy kilátás a tetőről:
A Lakatlan projektesek arra esküdtek fel, hogy életet lehelnek üresen álló épületekbe, és segítenek kedvezményesen megszerezni azokat, ha látnak spirituszt egy-egy jelentkező ötletében. Ez itt pedig egy olyan épületegyüttes, ami rögtön egy csomó kollektíva alkotásának lehetne a terepe. Az építész ismerős pedig rátapintott valamire: ahogy az Erzsébet téren nyaranként összejött spontán közösség is ritka csoda volt a belváros közepén, úgy ez a hely is tálcán kínálja magát. Ráadásul alsó hangon hússzor-harmincszor annyi embert képes befogadni, mint az egykori Gödör környéke.
Ha bárkinek bármilyen ötlete van, keresse a KÉKet, vagy menjen el holnap ide, ahol főépítészek is elmondják, ők hogyan fejlesztenének itt. De kommentben is érkezhet a világmegváltás!
(Fotók, meg amúgy szöveg is: Unger András / Urbanplayer)