Már nem nagyon tudom felidézni, hogyan találtam rá daradar, vagyis Darányi András instagramjára, de az hamar világossá vált, hogy ilyen elkötelezettséggel még senki nem kezdte el rögzíteni a pesti utcák fontos kordokumentumait, a street artokat. Stencilek, stickerek, festékfröccsök, üzenetek, kinyilatkoztatások – van minden a négyzetes fotói között, de hogy miért csinálja mindezt, arról már inkább megkérdeztük.

– Ki vagy, mit lehet tudni rólad, és miért döntöttél úgy, hogy elkezded dokumentálni a budapesti street artokat?

– Nagyon egyszerű, pragmatikus okból, de ehhez egy picit vissza kell ugrani az időben. A méltán nagyhírű Kitchen Budapest kommunikációs ügyeit terelgettem az elmúlt néhány évben, azonban a KIBU a Ráday utcában van, ami kocsival gyakorlatilag megközelíthetetlen, vagy csak szörnyű szenvedések árán. Ezért elhatároztam, hogy átszokom a BKV-gyaloglás kombóra, de mivel utálom az egyhangúságot, mindig más utat választottam, és ha már így történt, elkezdtem fényképezni a tageket, matricákat, fújásokat. Nagyon megszerettem ezt, olyannyira, hogy egy idő után már direkt korábban indultam munkába, hogy minden reggel legyen plusz fél órácskám csalinkázni a városban és új cuccokat keresgélni. Így a dögunalmas hétköznap reggel helyett vadászatnak tűnik a munkába járás.

Lehet izgulni, hogy megvan-e még másnap a villamosról kinézett friss fújás. Ez a legnagyobb adrenalinfröccs: megtalálni egy-egy műalkotást (hiszen azokról beszélünk!), és megfékezni a mulandóságát. De nem ám a birtoklás igényével, hanem egy egyszerű iPhone-nal leszívni az “életerejét”, kizárólag azért, hogy látható legyen a nyilvánosság számára. Az egyedi alkotás persze elenyészik, de a blogon keresztül él tovább. Qrvajó érzés. Bárhol hajlandó vagyok leszállni a buszról, villamosról, ha meglátok egy-egy jó graffitit.

A villamoson egyéb találatok is becsúszhatnak (fotó: daradar)

– Sokszor megszólítanak, mert nem értik, miért fényképezek mocskos falakat, meg táblák hátulját. Ilyenkor érdekes beszélgetések kezdődnek. Egyszer egy bácsi látta, hogy fényképezek, odajött, kérdezte, hogy én tettem-e fel a matricát. Mondtam, hogy én csak dokumentálok egy blogra, kicsit értetlenkedve válaszolt: “De ennek így mi értelme van?”

– Mikor lépi meg az ingerküszöbödet egy-egy utcai mű? Vagy nem játszol esztétát, és mindent megörökítesz, ami eléd kerül?

– De, kifejezetten esztétizálok vagy inkább egy nehezen megmagyarázható, fellengzősen “kurátori szemlélettel” válogatok, csak az általam jónak ítélet cuccokat teszem fel. Igénytelen, mocsokszar tagek nem érdekelnek. Még abban is esztétizálok, hogy a képre instagram filtert teszek, ami ugyan átalakítja az eredeti színeket, ugyanakkor kiemeli a lényeget.

– Top 10 kedvenc alkotás, amit eddig lefényképeztél?

– Köszi, ez jó nehéz. Az idő rövidsége miatt ezek, de még órákig tudnám rendezgetni őket (a sorrend fordított, a legvégén jönnek a legjobbak):

Mégegyszer, a keretes szerkezet nevében: daradar instagramja itt található.

Lepje meg magát az e-számla kényelmével és egy iPhone X-zel! Ha december 31-ig e-számlára vált, 150 000 Ft-os iCentre utalványt vagy egy iPhone X-et nyerhet! (X)