Weiler Péter képzőművész nem az a fajta, aki megijed akár közéleti kérdésektől, és ha már nem ijed meg, akár egyenesen performanszt kerekít a gondolataiból. De egyébként ír is. Összességében szokatlan árnyalatot képez a magyar alternatív kulturális palettán, aki tudatosan, optimistán és valami eszméletlen könnyedséggel teljesíti ki művészetét.

Ebben persze szerepet játszott az is, hogy Philadelphiában járhatott főiskolába: “Minden hónap első péntekjén galéria est volt. Az egész város tudta, hogy akkor oda kell menni, mert egy utcabál-szerű esemény keretén belül sorra nyíltak a kiállítások. Nem olyan nagyváros, mint Budapest, de valahogy mégis olyan tömeg hömpölygött, ahogy az emberek mentek át az egyik helyről a másikra, hogy olyan érzésem volt, mintha egy nagy show-n lettem volna. Amerikában hatalmas ereje van a képzőművészetnek, és ezt jó lenne Magyarországon megteremteni.”

De ez már nem ma volt, azóta sok minden rárakódott az amerikai élményekre, jól elkeveredtek az emlékek a kelet-európai kultúrával, mai munkái pedig már jórészt olyan dolgokról szólnak, amiket itthon, saját bőrén tapasztal. Ha pedig a művészetét kell jellemeznie, akkor azt mondja:

pop art, színek, magány, sarkos, monumentális terek és képi poénok.

Többek között például így:

Vagy akár így:

Erről nem is beszélve:

A művészt még jobban körüljárta az Absolut Budapest blog, aminek mesélt meghatározó gyerekkori élményként letaglózó egész estés Disney-filmről, biznisz és művészet kapcsolatáról, David Bowie-ról, misztikumról. Meg persze a megunhatatlan fővárosról. Figyelem, az előző ugróhivatkozás mögött egyéb izgalmas helyi karakterekkel is olvasható interjú!

Péter a hétvégén újabb akcióra készül az Absolut Budapest buli apropójából, most éppen Blattival, egy kiállítás és party keretén belül mutatja be legújabb képeit. Az esemény zártkörű, de aki szeretne bejutni, az az Absolut Facebookon nyerhet még belépőt.