Idén június 21., szombatra esett a nemzetközi slow nap. Én azonban úgy gondoltam, hogy inkább élesben, egy munkanapon tartom meg az éves belassulást. Krajcsó Nelli, a Slow Budapest mozgalom vezetője segítségével összeállítottam egy tökéletes slow-menetrendet, majd miután hétfőn nem tűnt megvalósíthatónak, kedden kipróbáltam, mivel is másabb egy ilyen élet, mint a kaotikus, ezer felé kapkodó mindennapjaim. 

De mi is ez a slow-izé?

A slow-mozgalom gyökerei 1986-ig nyúlnak vissza, amikor is Carlo Petrini gasztronómus a római McDonald’s megnyitása ellen tiltakozott, a gyors ételekkel szemben az egészséges, lassú étkezés fontosságára hivatkozva. Petrini kezdeményezése az elmúlt évtizedek során globális mozgalommá duzzadt, az étkezés mellett olyan területekre is kiterjesztették az embert középpontba állító filozófiájukat, mint a munka, utazás, médiafogyasztás vagy a gyereknevelés. Minden területen a lehető legközvetlenebb kapcsolatokat, leginkább emberközeli termelést, tájékozódást és a környezetünk minél teljesebb megélését szorgalmazzák. 

Carlo Petrini (Fotó: defyingagewithfood.com)

És Magyarországon?

2012-ben Krajcsó Nelli vezetésével egy, a mindennapi pörgésbe belefásult kreatív fiatal csapat kezdte el népszerűsíteni a mozgalmat Budapesten is. Meg kell jegyezni, hogy ezzel nem voltak elsők itthon, mivel 2010-ben Hódmezővásárhely már elnyerte a Citta Slow, azaz lassú város címet. A Slow Budapest mozgalom az elmúlt két évben egy csomó területen szervezett előadásokat, workshopokat és egyéb slow kampányokat. Ilyesmikről van szó:

  • Budapest Slow térképe, ami felhívja a figyelmünk egy csomó olyan helyre a környezetünkben, amikre turista módjára csodálkozhatnánk rá.
  • SlowEXPERIENCE workshopok, amelyek a testmozgásra, művészetekre és egyéb szabadidős slow programokra hívják fel a figyelmünket.
  • Beszélgetés a munkahelyi túlhajszoltságról, ami érthető okokból a slow mozgalom egyik kulcskérdése. A Slow@Work elnevezésű tréningjeiket pedig már vállalatok is igénybe veszik.
  • A slow web kérdéskörül belül a minőségi internetfogyasztással is foglalkoznak.
  • Az ajándékozz időt! kampányukkal a közös programok szervezését és ilyeneknek az ajándékozását szorgalmazták.
  • A tavalyi slow hét során napi kihívásokkal egy-egy részterületre koncentrálva népszerűsítették filozófiájukat.
  • A Facebook-oldalukat követve könnyen belassulhattok ti is hasonló témák mentén.

Lassulni nem bűn, sőt (Fotó: Unger András)

És hogy megy ez a gyakorlatban?

Nekem így:

06:00

Tervem? Tíz perc szundi után felkelek. Rövid reggeli torna, zuhany, készítek magamnak reggelit, elfogyasztom, fogmosás, majd öltözködés.

Mi történt? Hiába szólt a No Roxa Ájnak még az eredetinél is életigenlőbb szimfonikus verziója ébresztőként, a teljes első etapot átaludtam.

Konklúzió? Bár ez elsőre nagyon slow-nak tűnhet, igazából rögtön feltorlódott egy csomó dolog, ami későbbre nézve már a kapkodás írmagja lehet.

06:50

Tervem? Legnagyobb dilemmám a közösségi médiára, levelezésre szánt idő volt. Először estére gondoltam hagyni, de Nelli meggyőzött, hogy mégse ezzel zárjam a napot, így előre hoztam. Hozzátéve: “a napod nagyon kiegyensúlyozottnak tűnik, nyilván az a lényeg, hogy nincs általános recept, így ha te úgy gondolod, hogy neked ilyen egy slow nap, akkor valószínűleg ilyennek is kell lennie. Mi arról beszélünk ugye, hogy ami nem fontos és nem épít minket, azokról mondjunk le, ami fontos, azt pedig csináljuk többet, jobban.”

Figyelem, illusztráció! Ádám nem fotózott. Mégiscsak slow napja volt.

Mi történt? Mivel ugye elaludtam, így a reggeli torna kivételével a hat órára tervezett program valósult meg. Viszont jó volt nyugodtan elfogyasztani a tükörtojást, ahelyett, hogy útközben zacskóból kellett volna elmajszoljak egy péksüteményt, mert elneteztem az időt.

Konklúzió? Itt már érzem, hogy a munkaidőből kell kivágjak egy szeletet a levelezésemre.

07:30

Tervem? Fél órás séta munkába, úgy, hogy közben a telefonon nincs mobilnet és zenét se hallgatok. A slow mozgalom ugyanis azt mondja, hogy tömegközlekedés helyett a bringát, a bringa helyett pedig a sétát válaszd, ha van rá lehetőséged.

Mi történt? Mivel itthonról dolgozok, ezért csak flangáltam egyet. Ugyan néha önkéntelenül elővettem a telóm, de csak az időt néztem meg, a mobilnetet nem forszíroztam, hiába maradt ki a reggeli Tumblr-Facebook-Gmail-kör. Ellenben a Népszínház utcában kipróbáltam, milyen az utca másik felén sétálni. Onnan pedig megfigyeltem, hogy az én oldalamon is milyen tetszetős épületek vannak.

Figyelem, még mindig illusztráció! Ádámnak tilos volt fényképeznie!

Konklúzió? A tőlem egy köpésre, az enyészet mellett is pompás házak megcsodálása a slow napom első sikere volt. Sétálni pedig még mindig nagyon jó, ezen nem lepődtem meg.

08:00

Tervem?A munkában meg nagyon fontos a hatékonyság, nem arról szól a Slow@Work, hogy fütyörészünk, kávézgatunk, lógunk, hanem arról, hogyan lehet elbírni azt a munkamennyiséget kiegyensúlyozottabban, ami van. Olyan dolgokkal, mint hogy nem mész bele e-mail pingpongba, helyette személyes kapcsolatokat erősíted, hogy hagysz magadnak időt az elmélyült munkavégzésre, és nem egyszerre írsz e-mailt, telefonálsz és meetingelsz. Hogy beépítesz pihenőidőket, hogy megtanulod menedzselni az idődet jobban.” – igazított el Nelli a munkához való hozzáállással kapcsolatban. 

Mi történt? Délelőtt teljesen jól működött az óránkénti tíz perces szünetekkel tagolt munka. Kávézás után készítettem egy tervet a napi teendőkről, majd eszerint haladtam tovább. Úgy terveztem, a közvetlenebb és direktebb telefont használom chat helyett, de munka közben ez felesleges flancolásnak tűnt. Időben elküldtem a kérdéseim üzenetben és mire szükségem volt a válaszokra, meg is érkeztek azok. Bár a Facebook és a Gmail is nyitva volt, két magánjellegű email, egy lájkolt kutyás poszt, valamint egy szembejövő nyáladzó cica tumblres posztolásán kívül csak a munkám könnyítésére használtam a közösségi médiát. Tehát chatelésre és levelezésre.

Such slow, very illusztráció.

Konklúzió? Az egész slow filozófiának a legnagyobb csavara, hogy munkában segít a legtöbbet. Azzal, hogy egyszerre egy dologgal foglalkoztam, délelőtt annyi munkával végeztem, mint néha egész napok alatt. Egyelőre még nem hiányzott a közösségi média sem. Érdekesség, hogy az előre kitalált munkarend mellett még zajos punkzenét is nyugodtan tudtam hallgatni, nem zavart.

11:15

Tervem? Ebéd barátokkal, oda és vissza 15-15 perc séta.

Mi történt? Odaúton beszéltem telón barátnőmmel, hogy telik a napja, ilyesmik. Internet sem hiányzott fájdalmasan, csak simán ránéztem volna. Viszont azt kellett észre vennem, hogy villogó zöld lámpánál reflexből csak el kezdtem szaporázni a lépteim, ugyanígy a (nem gyorséttermi) burgerem utolsó falatjánál jöttem rá, hogy ugyanolyan habzsolva ettem, mint ahogy szoktam. Arról nem is beszélve, hogy a desszertem is kikértem, míg készült a szendvics. Sajnálom.

Konklúzió? A slow mozgalom egyik utóbbi kampánya amellett érvelt, hogy milyen jót tehet a teljesítménynek egy húsz perces alvás. Nos, mivel én már oviban sem tudtam délután aludni, így inkább egy kényelmes egyórás ebédszünetet alakítottam ki, összesen fél óra sétával és még találkoztam is olyan emberekkel, akiket egyébként nem láttam volna aznap. Ez teljesen hasznos és jó volt, mindenkinek ajánlom!

Még mindig illusztráció. Annyira slow, hogy meg sem mozdulnak az emberek! (Fotó: Unger András)

12:20

Tervem? Hasonló ütemben dolgozni, mint délelőtt. Szüneteket laptoptól távol, zene nélkül töltsem.

Mi történt? Igazából olyan jól haladtam a tervezett dolgokkal, hogy az utolsó egy órára már nem is maradt semmi olyan, ami ne csúszhatott volna a következő napra. Noha az utolsó megírt posztomba már becsúszott egy komoly elírás, jelezve, hogy délután már sokkal jobban elcsavarog a figyelem. Mindenesetre így bepótolhattam végre az internetes szükségleteim. Snapchat, Whatsapp, Instagramon néhány lájk kiosztása, Tumblr gyors végigpörgetése, egy cikk 444-en, egy az f1-live-on, végül kis mocorgás Facebookon és máris úgy éreztem magam, mint kiszáradt vándor, miután vizet ihatott.

Konklúzió? Egyrészt azért, ha akartam volna, lett volna még mit csinálnom, másrészt bepótoltam a reggeli elalvás okozta internet-kiesést.

17:00

Tervem? Hazaséta, bevásárlás, vacsi bekapcsolt mobilnettel. Tudtam, hogy ma már többet nem leszek egyedül, meg bevásárlásnál sem jön rosszul, ha tudok kérdezni.

Mi történt? A hazasétát modellezve elsétáltam egy távolabbi ABC-be bevásárolni, ahol nagyon is jól jött, hogy mobilneten segítséget tudtam kérni. Vacsira pedig a hétvégéről megmaradt sült húsból hidegen készítettem szendvicset, erős paprikával, majonézzel és BBQ-val. A slow mozgalom gazdaságosságát szem előtt tartva, ugyanis sok közös vonásuk van a zöld mozgalmakkal, támogatják a DIY-dolgokat, az újrahasznosítást.

Konklúzió? Igazából minden délutáni bevásárlás ilyen, ebben az etapban semmi különös nincsen. Pazarolni pedig sohasem szerettem.

Ezzel egy kedves kis boltban történő slow bevásárlást illusztrálunk. Ádám persze nem ebben járt.

18:00

Tervem? Olaszország – Uruguay meccs egy barátommal nálunk. Mobilnet kikapcsolva. A slow filozófia nyilván inkább egy színházat, vagy egy közös sétát javasolt volna, de hűvös volt és focivébé van – nincs mit tenni.

Mi történt? Másik meccs miatt azért bekapcsoltam kétszer a wifi-kapcsolatot, de összességében jól működött a klasszikus meccsnézős, beszélgetős kora esti program.

Konklúzió? Ha társaságban van az ember, tényleg eltehetné a telefonját, többet vesz el, mint amennyit ad.

20:30

Tervem? Tali barátnőmmel, majd lefekvés előtt egy óra olvasás.

Mi történt? Értem én, sőt támogatom is az olvasást a filmezéssel szemben, de olvasni mégiscsak magányos program. Most olvassunk egymás mellett? Vagy ugyanazt a könyvet? Aztán rögtön el is hessegettem ezeket a verziókat, mert, aki átlát a szitán, az tudja, ebben az esetben slow-bb filmezni. A 23:00-as villanyoltást nagyjából sikerült hozni, így lehetővé téve egy újabb esetleges slow nap esetére a 06:00-os kelést.

Konklúzió? Néha a kevésbé slow a legslow-bb választás! Ez pedig megerősítette bennem azt, hogy a slow filozófia inkább csak támpont vagy hozzáállás, sem mint rigorózus szabályrendszer.

Összegzés

Számomra úgy tűnik, hogy a slow-gondolkodás a napi dolgokra levetítve sokkal inkább a céltudatos tervezésről és a minőségről szól, semmint a direkte lassúságról, hiszen akár egy gyorsétteremben is el lehet pazarolni csomó időt. Sőt magam részére én még azt se mondanám, hogy az új, a gyorsan, sok emberrel összekötő kommunikációs technikák rosszabbak lennének, mint a régebbiek. Sokszor gördülékenyebbé teszik a dolgokat, teszem azt, egy telefonnal szemben, meg amúgy is jó móka az adattengerben lubickolni, és itt-ott elidőzni pár percet, annak is meglehet a lassú, okos szemrevételezése. Alapvetően szerintem az a lényeg, hogy mielőtt bármibe belemennél, először kérdezd meg magad, hogy megéri-e erre az idődből ennyit vagy annyit szánni. Ha ezt megteszed, akkor te is slow lehetsz, ami tök jó!

Még egyszer: a képek csak illusztrációk, mivel folyamatos fotózással nem akartam elrontani a slow napom!

(Fotó: Unger András)

És ha már belassulás, mindenki hallgassa meg bátran a SoulClap Budapest alaptagjának, DJ Slow-nak az új hanganyagát, ami az elsőként az Urbanplayeren hallgatható.