Tegnap este a főváros popkulturális köreinek egy kis szelete megrázta magát, kihévezett Óbudára, és egy régi gyárépület legfelső szintjén jó zenét hallgatott, valamint fogyasztott teának hazudott 68 százalékos őrületet. Meg amúgy ki-ki azt, amit hozott magával.
A Lofthing nem az új scarlettjohanssoning. Hanem egy új széria, ami hagyományteremtő céllal elindult házibulisorozatnak defininálja magát, a végső cél pedig az, hogy a budapesti kreatív művészeti szcéna “egy olyan exkluzív platformmal lesz gazdagabb, ahol családias környezetben és inspiráló közösségben születhetnek az új ötletek és a különleges együttműködések.” Az esemény sajátosságára rájátszott az a tény is, hogy (egyelőre?) meghívásos alapon működik, éppen emiatt nem is részletezzük, hol a helyszín, az ötletgazda, ha akarja, úgyis megosztja majd. Aggodalomra meg semmi ok, aki szégyenében legszívesebben már csalánnal csapkodná magát minden újabb Kazinczy utcai kocsmázás alkalmával, az úgyis idekeveredik majd egyszer.
Mi egyelőre annyival tudunk szolgálni, hogy elmondjuk, az első epizód reményekkel volt telve, továbbá UV-reagens dekorhálókkal, hozott piákkal, nagy levegővételekre optimalizált térrel, szobakonyha méretű ablaktáblákkal. Illetve a Dorothy’s Legs koncertjével, meg Designer Drums, S. Olbricht, TAPE és A i w a közreműködésekkel.
A legjobb, hogy mindeközben még azzal sem kellett szembesülnünk, amivel egy csomó, nagyon illegálisnak beállított buli alkalmával, amit szintén hasonló helyekre szerveztek: itt van fűtés, a helyszín autó nélkül is megközelíthető, a fényekből se zavaróan sok, se botorkálóan kevés nincs, egyedül a hangon lehet majd még pofozgatni. Bár ahogy a medve nem játék, ez meg nem egy szórakozóhely, érdemes az eszünkbe vésni jó előre.
Képek itt, a következő ilyen buli meg valamikor a közeljövőben. Nézzétek lüktető szemekkel a Facebook invájtokat és halljátok meg a suttogó propagandát! Lofthing is the new Thing.