koceraj

Valószínűleg mindnyájunkban megbújik egy kis játékszenvedély, csak megfelelő kísértésnek kell kitennünk magunkat, hogy a felszínre törjön. Ehhez pedig nem kell egészen Las Vegasig menni, elég, ha ellátogatunk az Ipar utcában minden szerdán megrendezett Kóceráj estek egyikére. Itt ugyanis egy regényes kis lakásban több száz, a legvadabb fantáziánkat is meghaladó játék várja a válalkozó kedvű barátokat és a kedves idegeneket, hogy együtt nyíltan vállalják a szenvedélyüket, és a lehető legmagasabb fokon ki is éljék azt.

A régi idők szalonjait idéző hangulat és a futurisztikus játékok e különös találkozását Macska Jancsi és Zavatyil Anita teremtette meg, méghozzá saját lakásukban. A nem mindennapi hobbi kollektív függőséggé válásáról és a játékgyűjtemény gyöngyszemeiről Macska Jancsival beszélgettünk.

Macska & Anita

UP: – Együtt kezdtetek el játékokat gyűjteni, vagy egyikőtök vitte bele a másikat?

MJ: – Miután befejeztük az egymásra mutogatást, megegyeztünk abban, hogy Anita inkább a lakberendező, a környezetet alakítja, amit aztán én feltöltök játékokkal. Mindkettő ugyanolyan fontos, ezt azóta érzem igazán, amióta a fejünkre nőtt ez a sok játék, és már hétköznap is kerülgetni kell őket. Azelőtt is összehordtunk mindenfélét, a fél lakás a lomiból van, szóval közös szenvedély a gyűjtögetés.

UP: – Miben gyökerezik ez a nagy játékszenvedély? És mikor jött el az a pillanat, amikortól gyűjtőnek tituláltátok magatokat?

MJ: – Az az érdekes, hogy az őrületet nem is a játékgyűjtemény birtoklása teljesíti be. Persze eléggé meghatározó, de a hely szellemét megidéző, észrevehetetlen apróságok, rituálék sokkal jobban reprezentálják a szenvedélyünket. Ha körülnézel, itt szinte minden a játékról szól, az együttlétről, az italozásról. Egy olyan korról, amikor természetes volt, hogy az emberek összejártak egymáshoz, becsöngettek, vagy csak bementek, vitték a bort meg a kalácsot, elbeszélgettek a konyhaasztalnál, előkerült a kártya… A falvédők a konyhafalon, a szomszéd likőrgyár üvegei az ablakban, a berendezés mind ezt a kort idézik. A gyökereket pedig a sci-fikben, az űrkorszak adta inspirációkban érdemes keresni. Rengeteg játék kötődik témájában ehhez, és nemutolsósorban valamikor ezek a retro játékok voltak a legfuturisztikusabb kütyük.

UP: – Mi volt az első játék, ami elindított titeket az úton?

MJ: – Egy logikai-stratégia játék, a Tantrix volt (ha jól emlékszem, 6 éve), és 3 évig csak azt játszottuk heti rendszerességgel. Erről azt kell tudni, hogy egy 56 lapkából álló új-zélandi játék, és a bajnokságokat mindig a magyarok nyerik. Akkor még nem volt neve a játékestéknek, a hely sem volt még állandó, csak a játék volt fix, meg az akkor még három fős baráti társaság.

UP: – Hogyan fordult át ez az egész Kóceráj estekbe?

MJ: – Amikor később ezeket az estéket mások is meglátogatták, és ők is hívták a barátaikat, nálunk meg közben csak gyűltek a játékok. Nevet csak három éve kapott a hely, egy budai kertesház műhelyének falát díszítő, kézzel festett, világító reklámtábla után, amit aztán meg is kaptunk a barátainktól karácsonyra. Innentől kezdve vagyunk hivatalosan is nem létező játékkocsma. Amúgy nagy becsben tartjuk, hetente csak egyszer kapcsoljuk fel.

Elvileg bárki jöhet, a suttogó propaganda által viszont úgy működik, hogy hozod magaddal, akiben megbízol. Mostanra körülbelül 150-200 fő is járhatott már nálunk, heti szinten tíz-tizenöt, illetve az éves bulikon harminc-negyven fő/nap. Azt előre sosem tudjuk, hogy ki jön, de olyan nincs, hogy senki sem. Korosztály tekintetében elég változó, de leginkább fiatal felnőttek, néha gyerekekkel is. Vannak visszajáró gyerekek, akik nagyon szeretik a poharazó hangulatát, teljesen szétszednek minket, úgy pörögnek. Az estéket laza hangulat jellemzi, a maximum a játékokból adódó feszültséget oldja az italozás, és a kiboruló pia sem okoz nagy problémát, szinte a hely védjegyévé vált a borral pácolt hajópadló.

UP: – Mennyire van ma hagyománya a társasjátékos összejárásnak?

MJ: – Talán meglepő lehet, de Magyarországon a társasjátékos kultúra igen komoly szinten áll. Sok magyar játék jelenik meg, rengeteg klub van, ahová hetente összejárnak az emberek. Csak a kerületünkben van három rajtunk kívül. Mind teljesen nyitott, ingyenes, bárki csatlakozhat. Szóval a Kóceráj nem az egyetlen játékklub, de bizonyítottan a leglazább játékkocsma, ahol a társasjátékok mellett mindenféle elektronikus játék is megtalálható, a falakról, az ajtókról, a csempéről, mindenhonnan visszaköszön egy-egy játék, vagy motívum, ami barátságossá teszi a helyet. Meg azért ne felejtsük el azt sem, hogy másnaptól ez a hely újra az otthonunk, a nyüzsgő nappali kiürül, a kanapét visszafoglalja a macska.

UP: – Nagyjából körülírható, hogy milyen játékokat gyűjtötök?

MJ: – Hát ez nehéz kérdés, mert úgy vagyunk a játékokkal, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Mindenekelőtt szólnék pár szót a dekorációról, amitől olyan otthonos a poharazó. A falakat a flipperek elődeinek számító tivoli (bagatelle) játékok díszítik, ezeknek a grafikáiba szerettünk bele, amellett, hogy játszani is lehet velük. Ezekben semmi elektronika nincs, csak egy rugós kilövő, a golyó meg leesik valamelyik lyukba. Tradicionális kocsmajáték az 1800-as évekből. Ebből van egy kis gyűjtemény, aminek a legöregebb darabja 80 éves, a legfiatalabb 2010-es, és én csináltam.

tivolik

MJ: – Az elektronikus játékok már komolyabb kollekciónak számítanak, van köztük sok ritka darab, és közös jellemzőjük, hogy hangosan csipognak. Ezek legtöbbje a 70-es, 80-as évekből, tehát az elektronikus játékok hőskorából származik, leginkább LED-es vagy VFD kijelzős, de akad köztük mechanikus, felhúzós és filmszalaggal működő is. Némelyik egy-egy korabeli arcade játék handheld adaptációja (Pong, Arkanoid, Defender, Space Invaders, Pac-Man, Frogger, stb.) Illetve sport-, és szimulátorjátékok minimál grafikával, de extravagáns, a témára hajazó külsővel. Az ezek utáni időszakból származó LCD – nálunk kvarcjátékként ismert – játékoknál viszont már meghúztuk a határt. Egyrészt, mivel azok dizájnban már nem illenek a képbe, másrészt ez onnantól egy végeláthatatlan vágyakozássá változna, amit nem is bírnánk anyagilag.

Emellett vannak egészen friss, mai elektronikus játékok is, amit érdekesnek tartunk. A konzoljátékok (asztali és hordozható) terén sincs szégyenkeznivalónk, a legismertebb retro konzolok mellett a mai játékok is helyet kaptak. És akkor ott vannak a társasjátékok. Ez sem egyszerű kategória, mert az egyszemélyes fejlesztőjátékok, az ördöglakatoktól kezdve a partijátékokon át a legkomplexebb, több órás stratégiákig mindenféle megtalálható, vannak kifejezetten gyerekjátékok (van az az állapot, amikor már csak ez megy), és van pár saját ebből is. Mostanra ezek annyian lettek, hogy a szoba minden pontjára jut belőlük. Akinek ez nem elég, a sarokban álló játéktermi gépen kiélheti magát a legmenőbb nyolcbites játékokkal. Ebből is van pár darab, azokkal szoktunk “haknizni” is.

UP: – Haknizni? Mint például?

MJ: – Legutóbb a Telenor által szervezett Okostelefon Akadémiára kaptunk meghívást, ahová a kis mobiljátékokat vittük. Azelőtt a MÜSZI-ben volt egy kiállítás ugyanezekből, egy gigantikus robotkiállítással együtt, de voltunk már technobuliban, fesztiválokon, még a Blaha aluljáróban is a szolidaritás éjszakáján, ahol hajléktalanokkal játszottunk. Jelenleg a MÜSZI-ben van havi rendszerességgel egy klubunk (Bábuvagy néven, minden hónap utolsó vasárnapján), amihez szintén bárki csatlakozhat. És ugyancsak állandó program és kötelező továbbképzés az évente megrendezett Társasjáték fesztivál, ahol értesülünk az újdonságokról, új szabályokat tanulunk és beszerzünk egy csomó játékot.

UP: – Hol találjátok a játékokat?

MJ: – Szinte heti rendszerességgel érkeznek új játékok, van, hogy lomin találunk, vagy hoznak hozzánk, de a legsűrűbb források a bolhapiac, a Vatera és az Ebay. Amerre járunk, mindig figyeljük, keressük a helyi érdekességeket is, illetve nem megyünk olyan városba, ahol nincs bolhapiac. A barcelonai bolhán talált játékokat például alig tudtuk hazahozni, pár dolgot ki kellett venni a kézipoggyászból, otthagyni, hogy a játékok beférjenek. A másik első játékunkat, ami egy 1957-es, szovjet tivoli játék volt, egy lomikupac tetején találtuk. Azóta gyűjtjük a tivolikat is.

hutomagnesek

UP: És civilben, ha jut rá időtök, mivel foglalkoztatok?

MJ: – Anita jelenleg a Bodyshop futárja és dekorációs munkatársa, emellett profi vaterás, én pedig egy reklámdekorációs cégnél grafikuskodom. Nagyon izgalmas hely, tele van olyan gépekkel, amikkel könnyedén le lehet gyártani játékokat. Minden hulladékról azonnal beugrik valami, bár lenne több időm ezzel is foglalkozni! Felötlött bennünk egy játékkölcsönző ötlete is, ahol társasjátékokat lehetne bérelni. Ehhez viszont manapság eléggé okosan kell gazdálkodni.

A Kóceráj Poharazó nyitott Facebook-csoportjához itt lehet csatlakozni.