Rizsavi Tamás Budapestet fotózza. Rizsavi Tamás 36 ezer feletti lájkszámnál jár Facebook-oldalával. Hogyan oldható fel ez az ellentmondás annak fényében, hogy a fővárost amúgy még kismillióan fényképezik? Hát úgy, hogy Rizsavi Tamás tudatosan keresi az olyan extrém nézőpontokat, madártávlattól a békaperspektíváig, ahonnan nem sűrűn készülnek képek. Kikérdeztük őt.

UP: – Nem mindennapi szemszögekből fotózod Budapestet. Ezekben az akciókban mi a fontosabb, az urbex része, tehát hogy megmászod-feljutsz ezekre a helyekre, ahova senki más rajtad kívül, vagy az, hogy fotózz?

Rizsavi Tamás: – Mindkettő lényeges! Jó érzés, hogy feljuthatok ilyen helyekre fotózni, de a legjobb, ha ezt az embereknek is megmutathatom. Értem ezalatt, hogy néhány helyszínről sajnos nem szabad publikálnom fotót.

UP: – A legtöbbünket nyilván az érdekli, hogyan sikerül kibuliznod, hogy feljuss ezekre a helyekre. Például az Erzsébet-híd tetejének meghódításához hány bürökratikus akadályt kellett megmásznod, még a fizikai akadályok előtt?

RT: – Amikor elkezdtem a fotózást, akkor még inkább illegális vonalon építkeztem, ami azóta szinte teljesen leépült. Rengeteg hivatalos gátat kell legyőzni, ezen felül jó, ha az embernek van itt-ott ismeretsége. Illetve ami a legfontosabb, az a referencia, a korábbi munkák. De sok helyre ez is kevés. Toronydarukhoz, TV-tornyokhoz kell magassági munkavégzési engedély, orvosi alkalmassági, illetve védőfelszerelés. A hidak egészen más téma, ezzel kapcsolatban nem nyilatkozhatok, de azokra alapesetben fotózás céljából nem lehet felmenni.

Werkfilm a hídmászásról, bénítóan aprócska átjárókkal:

UP: – Ennyi projekt, két év és 36 ezer lájk után azért már könnyebben boldogulsz a hivataloknál? Feltételezem hogy eleinte még te kerested a lehetőségeket, de most már simán téged hívnak.

RT: – Most már szerencsére igen, de elindulni volt nehéz. Nagyon sok lehetőség adódik, amit ezúton is szeretnék megköszönni mindenkinek, aki követi az oldalamat.

UP: – Egyébként volt már olyan helyzet, hogy felsietett a szíved a torkodba? Egy kis megremegés a híd tetején, beszorulástól való félelem a szűk lyukaknál? Nem gyötört soha semmilyen fóbia?

RT: – Egyszer lesett a fényképezőm 50 méter magasból. Igaz, az nem épületen vagy hídon történt: egy éjszakai, hosszú expozíciós idővel készült fotót akartam készíteni a Bakonyban. Le volt fagyva a sziklarész egy kis helyen, megcsúsztam, és el kellett döntenem, hogy én vagy a gépem esik le. Nem volt jó érzés végignézni… Egyéb veszélyes dolog, lekopogom, de nem történt, bár párszor megfordult a fejemben, hogy most nem lenne jó mellélépni.

rizsavi03

UP: – Célok a nem túl távoli jövőre?

RT: – Idénre már négy nagy projekt van tervben, de egyelőre csak annyit árulnék el, hogy köztük van Budapest leghíresebb épülete, és újabb technika is próbapályán van.

UP: – Végül a fun fact: tényleg mozdonyvezető vagy?

RT: – Igen, gyerekkori álomként teljesült ez be nemrég. Budapesti telephelyen vagyok, szóval feltűnhetek itt-ott, hogy hol, az mindig változó. Havi szinten 170 órát dolgozom.

Úgynevezett chillezés az óbudai Távhő-kémény tetején

Rizsavi Tamás és Bedenek József az Erzsébet híd csúcsán

Rizsavi Tamás @ Facebook
Rizsavi Tamás fotóblog