Múlt pénteken a Creative Mornings Budapest meghívására a fizikai-szellemi kihívásokat kereső Outdoor Inhales csapata mondta el, miféle extrém sport a slackline, miért élvezik, és miért kéne másoknak is megtapasztalniuk ezt az élvezetet.

Úgyhogy mi most, ha kis csúszással is, de elmondjuk, amit láttunk-hallottunk azok kedvéért, akik nem látták vagy hallották, de érdekli őket a téma – főleg, hogy ez a mozgásforma nem csak a természetben, de akár egy városi parkban is könnyen űzhető. Terék Nándor, a csapat feje azzal kezdte az előadást, hogy alig egy éve forrt csapattá baráti közösségük egy erdélyi túra során, a közös motiváció pedig az outdoor (természetben végezhető) sportok iránti már-már fanatikus elköteleződés volt. Grafikusok, vendéglátósok, fotóriporterek, tájépítész hallgatók, szóval a szélrózsa minden irányából érkező emberek alkotják a tagságot, nem mellesleg pedig másznak hegyet, siklanak ernyővel, egy ideje pedig belebolondultak a slackline-ba, ami lassan a fő irányvonallá vált.

“A slackline egy lapheveder, ami két fa közé van kifeszítve, a talajtól egy-másfél méterre, és ennek különböző válfajai léteznek: a waterline-nál vízfelszín fölött feszítik ki a szalagot, a trickline-nál akrobatikus mutatványokat végeznek rajta, a yogaline-nál pedig jógaszerű testmozgásokat. A longline a 30-40 méternél hosszabb slackline, a highline pedig az, amikor nagy magasságban feszítjük ki a szalagot” – mondta el Orosz Ádám csapattag, hozzátéve, hogy a hagyományos slackline szerény eszközrendszerrel bír, egy személy is magával viheti, és kiteheti egy közparkban, akár egy kávészünet erejéig.

A long- és highline már hosszabb cucc, és mivel azt is nagyon meg kell feszíteni, hogy elbírja egy ember tömegét, sokkal komolyabb, gyakran alpintechnikai alkatrészek tartoznak hozzá: teherelosztók, visszafutásgátlók, csigarendszer és statikus kötél a feszítéshez. És ez már nem is egyszemélyes műfaj. Sőt, az eszközök sem olcsók, ezért Ádám inkább házilag tervezett és készített el minden fontos technikai eszközt, azóta is ezeket használja az Outdoor Inhales brigádja:

És végre azt is megtudtuk, hogy mi ebben a buli. “A highline elég komoly technikai és szellemi felkészülést jelent, hiszen két ösztön küzd: az egyik az egyensúlyozás mindenkiben meglévő, természetes képessége, ezt szeretjük, a másik a félelem, amit kevésbé szeretünk. A highline-ozóban ennek a kettőnek a századmásodpercenként váltakozó harca zajlik le.”

Érdekes, hogy a csapatból volt olyan, aki egyenesen úgy állt bele ebbe a sportba, hogy egyébként tériszonnyal küzd. Mohai Balázsnak ez már fotóriporteri munkája során is okozott gondot, és amikor először rámerészkedett a hevederre, az egészből számára csak “imbolygás, remegés és üvöltés” különleges emlékmixe maradt meg. Azóta több alkalommal mentek el highline-ozni, nemrég a Tündérsziklánál táboroztak le több napra, ahol egy napfelkelte előtti magányos órában rájött, hogy “ez a heveder valójában nem mozog, egy helyben áll, korábban pedig csak azért nem tudtam elindulni rajta, mert a testem a saját félelmemet közvetítette. Az egyik próbálkozás közben rájöttem, hogyan kell megtalálni ezt az egyensúlyt. Végül olyan nyugalommal meg tudtam állni rajta, mintha csak a kert végében ácsorognék a fűben. Olyan korlátot léptem át, amiről eddig úgy tudtam, hogy lehetetlen átlépni, de ebben a pillanatban ráébredtem, hogy ezeket a dolgokat lehet kontrollálni.”

Ő az, aki ebben a videóban sajátos módon veszi le a sapkáját:

Bence, a csapat másik tagja a highline-élménynek egy másfajta olvasatát adta elő: miután nagyon körültekintően felrakják a kötelet, ő úgy érzi, hogy a környezet ingerei, szagai sokkal jobban felerősödnek, aztán amikor rámerészkedik a hevederre, az olyan, mintha egy burok képződne körülötte.

“Biztosan érzett már más is ilyet, amikor síel, vagy autópályán szaggat motorral, és teljesen belefeledkezik ebbe, a környezet egy homályos pacává alakul. Ezt értem a highline-on is, amikor pedig sikerül átérni a kötélen, esetleg leesek, akkor ez a burok kipukkan, és a külvilág sokkal erősebben támad meg. Ritkán érzékenyülök el, de a múltkor egy ilyen hosszabb táv alkalmával sikerült.” Az előadás során a srácok többször is igyekeztek hangsúlyozni, hogy csakis ezerszázalékosan biztonságos rögzítéseket használnak, enélkül nem csak veszélyes lenne rálépni a kötélre, de kedvük sem lenne sok.

Outdoor Inhales a Toldiban

A tervük egyébként az, hogy még több, még hosszabb highline-ok legyenek Magyarországon, meg esetleg összejöjjön olyan is, mint Lengyelországban, ahol az Urban Highline Meeting keretében régi házak, lakótelepi panelek és templomok között a város által jóváhagyva húztak fel hevedereket. Illetve hogy addig is minél többen ismerkedjenek a szimpla slackline-nal, ezért hétfőn és pénteken este fél 7-kor várják Ferenciek tere közeli gyakorlótermükben az érdeklődőket egy teljesen veszélytelen, öt méter hosszan és fél méter magasban kihúzott kötéllel. Komoly szándékkal érdeklődni pedig errefelé lehet.