Ostromolt itt már tatár, török és szovjet is, ezért evidensnek tűnt, hogy a Várnegyed hangulatát beszívva törekedjünk a diadalra.

Láttunk már félezer pezsgősüvegnyitó videót a jutyubokon, de valahogy sosem akartuk elhinni addig, míg ki nem próbáljuk magunk. Egy színházi kelléktőrrel.

A szakemberi szakértők több alapvetésre is felhívják a figyelmet: legyen az üveg alaposan behűtve, minden fóliát és fémizét tüntessünk el a szájáról, az üveget a nem domináns kezünkben fogjuk meg alul úgy, hogy a homorú mélyedésbe illesztjük a nagyujjunkat. Döntsük meg 30-40 fokban, és egyetlen biztos mozdulattal suhintsuk végig a pengét – annak nem éles végét, mi csak azért alkalmaztuk az éleset, mert az is tök életlen volt -, mígnem az találkozik az üveg szájával, ahol van egy kiszögellés. Természetesen ekkor is suhintunk tovább, végigvisszük a lendületet, és a szája úgy válik majd le, mintha nem lenne holnap!

Szilánkok dolgában aggódni nem szükséges: nem magával a pengével vágjuk le az üveg végét, hanem a hirtelen keletkező feszültség választja azt le onnan. Azért persze kitöltés előtt nézzünk rá. Nem volt gondunk az akcióval:

Figyelem! A levágott üvegszájat is keressük meg, ne heverjen már szanaszét. Borzasztóan örülünk, hogy segíthettünk!

Helyszín: Lendvai Linda (Köszönjük a kulcsot a tetőhöz!)
Tőrkezelő: Leidal András (Köszönjük a vívóévek rutinját!)
Minden más: Unger András (Még forgatókönyv se volt, nincs mit köszönni)