Merényi Dánielt elsősorban mint Grafitembert ismeri az ország, aki Napirajz című ízes-rajzos abszurdjaival hamar elintézte, hogy reggelente laptopok százaira prüszkölődjön a cukros kávé. Nevettetésből megélni azonban nem egyszerű, és a reklámszakma monotonitásába is beleunt, ezért úgy döntött, hogy Olaszországba vonul kitanulni a kerékpárvázépítés mesterségét – ma pedig már Merényi Bicycles néven gyúrogatja saját vállalkozását. Elegáns, muffolt vázait most elvitte az egyik legfontosabb európai kézműves-kerékpár-dizájn-ügyi rendezvényre, a Bespoked Bristolra, mi pedig jó kifaggattuk őt és csapatát, amikor hazaértek.

Egyedi Merényi-bringák Bristolban

– Először helyezzük képbe az olvasót, hol található meg a Bespoked Bristol az európai kerékpárkultúra koordinátarendszerében?

– A Bespoked Bristol ugyanúgy az acélvázak reneszánszának köszönheti létét, mint a tengerentúlon immár legendává érett NAHBS (North American Handbuilt Bicycle Show). Noha az igazi műgonddal készült acél kerékpárváz bölcsője Európa, az alumínium, majd karbon korszak utáni feltámadás a tengerentúlon következett be előbb. A modern, tömegtermelésben készült, egyre inkább konfekció módon előállított kerékpárok helyett az igényesebb bringások ugyanis újra az acél felé fordultak: olyan vázakat és bringákat kezdtek keresni, amiről tudni lehetett hogy ki és mikor, illetve hogyan készítette.

A lassan nyugdíjba vonuló európai mestereket ez a trend még éppen utolérte és mellettük néhány fiatalt arra csábított, hogy megtanulják a régi fogásokat és tovább vigyék a tradíciót. A Bespoked Bristol az ilyen váz és kerékpárkészítők kiállítása és seregszemléje. Itt nincsenek hatalmas konszernek, nincsenek lézershow-val színesített modell premierek. Nem egy giga-rendezvény, mint az Eurobike. Viszont van egy nagyon igényes közönség, aki pontosan tudja, hogy ezen a kevés négyzetméteren a kontinens legjobbjai közül igen sokan kiállítanak. Itt a kézműves igényesség, az iparművészet dominál, az egyedi ötletek és a kivitelezés minősége.

Dani (jobbra) eszmét cserél a Mosquito Bikes képviselőjével

– Mit jelent az, hogy ti részt vehettetek ezen?

– A rendezvény idén volt három éves, a Merényi Bicycles márka másodszor jelent meg, viszont idén volt először saját standunk. A kiállítás szervezője, Phil Taylor, elsősorban vázkészítőknek szervezi az eseményt, forgalmazók, képviselők csak abban az esetben kaphatnak lehetőséget, ha olyan márkákat forgalmaznak, amelyek igényességben illenek a képbe. Az egész kiállításnak van egy általános magas színvonala és büszkén tapasztalhattuk meg, hogy a Merényi kerékpárok semmilyen tekintetben nem maradnak el a neves európai manufaktúrák termékeitől, sőt. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy az ikonként tisztelt mesterek, példaképek is leguggoltak a biciklijeink mellé, hogy jó pár fotót készítsenek róluk. Taylor úr jövőre is visszavár minket és mi nagy örömmel próbálunk majd eleget tenni a meghívásnak.

– Mivel próbáltátok “eladni” a kiállított bringáitokat, mit kell róluk tudni?

– Merényi Dani Dario Pegorettitől tanulta a mesterséget, ami eleve egy nagyon jó pedigré. Ráadásul mind a hárman olyan tárgynak tekintjük a kerékpárt, ami a műszaki tartalom és a teljesítmény mellett egy nagyon jó alap arra, hogy egyedi ötleteinket megvalósítsuk. Dani grafikusi múltja a festések grafikájában szépen újra felszínre kerül, érdekes kihívás a legmodernebb technikák ötvözése a több mint száz éves formavilággal. Erre példa az Adagio modell kiállított prototípusa (lásd a képeken lejjebb – a szerk.), ami egy szénszálas fogasszíjjal működő hajtást kapott, az art-deco vázcsomópontok mellé, ami Mátyás ötlete volt. Az összhatás nagyon rendben van, a bringa három napig vakufényben fürdött.

– A muffos vázaink – noha a legmodernebb geometriával is – de egy száz éves technológiával készülnek. Iván mindent megtesz azért, hogy már sírban porladó olasz szakik mesterfogásai a különféle médiában közzétett fotókon kerüljék meg a bolygót akár egy nap alatt. A legközönségesebb ős szerszám, a reszelő mellett a modern online és közösségi kommunikációt ugyanolyan fontosnak tartjuk. Mindhármunknak benne van a szenvedélye és a legjobb tudása minden egyes bicajunkban.

A vázaink egyenként készülnek, csakis megrendelésre, méretvétel után. A fémmunka 100-130 óra is lehet, majd következik a szintén egyedi fényezés. Sem vázból, sem a designból nem készül soha két egyforma, minden termékünk egyedi.

– Milyen reakció érkezett akár a lelkes szemlélődő amatőröktől, akár a bringás dizájnszakma nagyjaitól? Tetszett nekik, amit láttak?

– Nagyon sok erőt merítettünk a kiállításból, mert a három nap alatt csak elismerést kaptunk. Beszédes volt, ahogy a kollégák körbefotózták a kerékpárokat és bele-belekérdeztek a részletekbe. Sok elismerő mondatnál is jobban esik, hogy egy olyan legendás kiegészítő gyártó, mint a Brooks teljesen nyitottnak mutatkozik egy jövőbeli együttműködésre, de ilyen a Paul és a Royce is. Valószínű, hogy a megjelenésünk, a kiállított kerékpárok önmagukért beszéltek. Jó volt átélni, hogy nem egy poszt-szocialista csapat egzotikuma keltette fel az érdeklődést, hanem az, amit odavittünk és megmutattunk. A partnert látták meg bennünk és nem a gulyás-matinét.

– A szíjhajtás (lásd az első képen) csak a látvány miatt volt, vagy egyébként az egy jó dolog? A magunkfajta dilettánsok nevében kérdezem.

– A szíjhajtás egy eléggé új fejlesztés, de látszik rajta, hogy nagyon rendesen körüljárták a témát és minden buktatóján elgondolkodtak, megoldották. A rendszernek nagyon sok olyan előnye van, ami olyanokat is nyeregbe szólíthat, akik eddig ódzkodtak a kerékpártól. Nincs több olajkoszos nadrág és eltört váltó. Nem kell az olajos lánchoz nyúlni. A szíj élettartama többszöröse egy láncénak, gyakorlatilag karbantartást nem igényel, csendes, tiszta és….menő.

Megtisztelő számunkra, hogy a Gates Carbon Drive keresett meg minket, hogy próbáljuk ki a rendszert és nem fordítva. Kapva-kaptunk az ötlet után, mert a rendszer sajátossága, hogy a vázat “nyitni” kell egy részen, hogy a szíjat befűzhessük a hátsó vázrészbe. Erre a nyitásra minden vázkésztőnek egyedi megoldása van, azaz egy jó alkalom arra, hogy egy cég megmutathassa mit tud, ha innovációról van szó. Így nagyon csábító volt ezzel a rendszerrel építeni az egyik kiállítandó bringánkat, hiszen kevesen hoztak ilyet, azaz trendi dolog volt, illetve azért, mert egy nagyon jó nyitási rendszert fejlesztettünk ki. A “konkurenciának” is nagyon tetszett, nem győzték fotózni. Tény, hogy mások megoldásaihoz képest a miénk némi előnyben is van.

– Hol tart most a Merényi Bicycles? Alig győzitek fogadni a megrendeléseket és lassan gyárat húztok fel Budaörsön, vagy egyelőre még a komótos építkezés fázisában vagytok?

– A Merényi Bicycles szerintünk kezd egy jó ritmust felvenni. Még nagyon sok munka és fejlesztés áll előttünk, a legfontosabbak a TIG technológia bevezetése, a másik pedig a profi fényezőműhely munkába állítása. Azt mondhatjuk tehát, hogy van munkánk bőven még, hogy a cég elérje valós potenciálját. Ugyanakkor nagyon örülünk annak, hogy máris sokan tisztelnek meg bizalmukkal és vannak megrendeléseink. Gyárunk valószínűleg sohasem lesz, a cél az, hogy jó hangulatban, szép dolgokkal foglalkozva érjük el a nyugdíjas kort, éppen annyi kerékpárt készítve, amennyit a saját minőségi elvárásaink lehetővé tesznek.

– Végül: ha valaki tőletek akar bringát, és nem mástól, az mennyi idővel és mennyi pénzzel számoljon?

– A megrendelést és méretvételt követően a bringáinkat 3-5 hónap múltával szállítjuk, az ár pedig a beépített anyagoknak, az egyedi kívánságoknak és igény szerint az alkatrészeknek függvényében változik. A vázaink, villával együtt festve és kívánságra krómozva bruttó 320 ezer forinttól indulnak, míg egy prémium csőszettből a legfinomabb alkatrészekkel felépített kerékpár több millió forint értékű is lehet. Ahogy minden vázunk egyedi, úgy a hozzá tartozó ár is az.

Fotók: Páth Dániel / Gold Seal Photography
Merényi Bicycles Facebook, rajta további képek a bringákról itt.