Sokan szeretik annyival elintézni a Madách utcai TELEP definiálását, hogy ide illik snowboarddal, háromszöges szarvastetoválással, tökéletesre trimmelt szakállal megérkezni. De hiába a hipsztercentrálozás, rettenetes hülyeség lenne átsiklani a tény felett, hogy jelentős ötletek (startupok!) szökkentek itt szárba az évek folyamán. Most például hosszú alagsori műhelykedést követően az emeleten nyílt meg az egyik legígéretesebb hazai termék, az YKRA hivatalos boltja. Sőt, már közös partykempingezést is szerveztek.

Az ötletgazda, Lakatos Balázs hat-hét éve költözött haza Párizsból, ahol addig történelemszakon tanult. Odakint azt látta, hogy míg a fiatal kreatívok alig rúgnak labdába a régi nagyok mellett, itthon a fél környezete valami kreatív dolgot csinál. És az ő fejében is mozogni kezdett valami.

Visszatérve először Anna Zaboeva Wesselényi utcai cipőboltjában, a Siberiában ismerkedett meg azzal, milyen legyártani valamit, és látta, hogy cipőt nem szabad, ha nem akar agyérgörcsöt. A graffitis korszakban megszületett, jól írható YKRA név ekkor már létezett – először pólókon, csak az nem volt buli, mert mindenki pólót csinált -, majd felgyúlt a rajzfilmekből ismert villanykörte: egy retrós hangulatú hátitáska, az kéne ide.

“Ez a csehszlovák túrazsák lebegett a szemem előtt, hogy milyen vagány volt, amikor a szüleimen láttam. Meg a Másfél millió lépés Magyarországon-ban ezek a szuper cuccok.”

Még az első, Pilisben zajlott fotózáson is Balázs édesapjának a hetvenes években, Genfben vásárolt mellényét adták rá a modellre, és tökéletesen illett a táskához. A nevezetes kép:

És amúgy tényleg nem nehéz megtalálni a párhuzamot a régi, élénk árnyalatokkal teli csehszlovák rajzfilmekkel is akár: Balázs szerint ezzel egyúttal egy olyan üzenetet is akarnak kommunikálni, hogy menjünk vissza egy olyan időbe, amikor nyugisabb volt az élet, és a divatban is jobban merték vállalni az emberek a színeket.

“Amikor elkezdtük a márkát, pont egy olyan időszak volt, hogy csak a földszínek mentek, télen pedig a Stadionok metrómegállónál vettem azt észre, amikor körbenéztem, hogy én vagyok az egyetlen ember, akin színes ruha van, és mindenki más körülöttem feketében áll.” 

“Annyira gyász hangulata volt, hogy úgy éreztük, muszáj ezt megtörni.”

Az alapkoncepció az volt, hogy ezt a játékos, színes, kelet-európaiasan oldschool megközelítést modernizálva (például notebook-méretre szabva) hozzák létre az YKRA zsákokat, amik így a nyugati piacokra is eladhatók lesznek. Balázs elkezdett varrogatni, de egy ponton megakadt a technikai tudás korai hiánya miatt, a megakadásból kóválygás lett egészen a TELEP pincéjéig, ahol a kukuricrew már nagyban gyártotta a táskáit. Ők segítettek az első prototípus elkészültében, az imidzset pedig akkor már konzekvensen pofozgatták a Facebookon és az Instagramon.

Végül ennek a tudatos, természet- és kirándulóbarát építkezésnek köszönhetően az YKRA ma világszerte harminc nívós boltban kapható, Vancouvertől Tokióig, Berlintől Párizsig. Minden vektor arra mutat, hogy bejött, amit megálmodtak – abból viszont továbbra sem engednek, hogy minden itthon készüljön, és nem mondjuk Kínában, valamint hogy minden kristálytisztán, fehéren, kenőpénzmentesen folyjon. Ezért mondjuk nem is olcsók a termékek, de Balázs szerint

“cserébe tízszer annyi ideig tart egy a táska, de remélhetőleg tízszer annyira is szereti majd a tulajdonosa.”

Barátnőjével, a terjesztésért felelős Balogh Judittal együtt remélik, hogy innen már csak felfelé mehet a menet, és végre olyanokkal is megmérettethetik magukat, mint a Poler Stuff vagy a Herschel. De semmit sem sietnek el: inkább gyúrják-tesztelik-hordják az új prototípust fél évig, csak a végeredmény hibátlan legyen.

És a jövő? Mi már beleleshettünk – íme, az egyik 2015-ös tavaszi YKRA zsák Ál Tamás mintájával, ezzel zárjuk a fícsört:

(Szöveg + képek: Unger András)