Aki ott volt, imádta, aki nem volt, imádta volna.

Nevezzük persze inkább mikrobulinak, kisméretű zenés-táncos összejövetelnek, mindenesetre amit a berlini-magyar tengelyről érkező, alapvetően egy művészi orientáltságú baráti társaság tagjait tömörítő Seaweed Sontags művelt tegnap a forgalomtól elzárt Szabadság hídon, az mintha egy szebb reményű Budapest jövendőbeli még szebb napjait idézte volna meg.

Ugyan csak egy pár aktív ládából, viszonylag visszafogva szólt a minden (értsd szó szerint: a kezdeti ambientes-szürreálos elektronikák után volt napfénytrance, UK garage, perkusszív reptetés, de még a világ leggyönyörűbb pro-fűszívós balladája is), az az osztálylétszámnyi ember, aki ott volt, az nagyon ott volt. Például táncolt! Vegytiszta dili.

Egyébként meg ilyesmi:

A napfénytől megfosztott organizmusok ragyogó beöntést kaptak, a helyzet pedig az, hogy minden jel szerint Budapestnek még több ilyenre lenne szüksége, mert középszerű hauzoktól rogyadozó open air buliból már épp elég van.

Ha pedig legközelebb Berlinben jártok, akkor!

Igazán kifinomult magasélet: megjött a Roadster print! Lapozz bele, rendeld meg, élvezd! (X)