Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Bocs mindenkitől, aki látta már ezt a két és fél perces etűdöt, ugyanis nem új, nem is akarom úgy előadni, mintha az lenne. Viszont velem csak most jött szembe, és biztosan vannak még olyanok, akik nem látták, úgyhogy most szépen iderakom. Hozzáteszem: húsevőként. Aki egyelőre csak kokettálgat a növényi étrenddel, próbál néha nem chicken tikkát rendelni, de nem váltott. Még.
A Casa de Carne (képzeletbeli) étterem láttán viszont talán a váltásom is egy fokkal közelebb jött: a filmben azt követhetjük figyelemmel, ahogy a kedves vendég rendel, a pincér nagyszerűnek nevezi a választását, majd hátrakíséri egy terembe – ahol az az állat várja, aminek a bordáját megrendelte.
Egyszerű film, egyszerű üzenet, de annál hatásosabb:
A kisfilm azt az egyszerű kérdést rántja elő belőlünk (jó esetben), hogy vajon mennyire tudunk együtt élni azzal a tudattal, sőt, szeretni önmagunkat, hogy olyan dolgokat eszünk, amik kínzás és erőszak útján érkeznek a tányérunkra, miközben mi magunk nem volnánk képesek elkövetni ezt a kínzást és erőszakot az adott állaton? Önazonosak vagyunk-e így? Rendben vagyunk-e így magunkkal?
Aki nem csak a kérdést szeretné feltenni, de meg is válaszolná azt, megteheti a Facebook-posztunknál.