Mutatjuk, mennyi mindent magaddal vihetsz a pelenkázótáskában!
Előítélet: Minden nagyképűség nélkül elmondhatom, hogy a fesztivál 120 feltörekvő, újsütetű fellépője közül olyan 80-90-et előzsűriztem, majd kiválasztottam tíz szimpi előadót, amit ha lehet, megnézek, illetve egyet, amit akkor is megnézek, ha két klubbal arrébb mondjuk a Vince Staples ad meglepi koncertet, vagy mondjuk Taylor Swift kér meg, hogy kísérjem el vacsizni. (Adventuresért viszont el tudtam volna csábulni.) Ennek megfelelően már napokkal előre Howling Owllal tukmáltam mindenkit.
Valóság: És bejött, de annyira, hogy olyan teljesen eltérő érdeklődéssel bíró arcok, mint Varga G. András (Technologie Und Das Unheimliche) és Mika László (Recorder) is egyöntetűen bólogattak és köszönték, hogy ajánlottam nekik ezt a holland duót, akik élőben tulajdonképpen profin, hamiskás hajlítások nélkül tolták a barkácshangulatú, de Björköt is megidéző popzenéjüket.
Előítélet: Az utóbbi évek koncertügyi felpezsdülése miatt hajlamos vagyok úgy érezni, hogy néha már a kevesebb jobb lenne. Hogy valahol jobb volt, amikor egy hónapon át lehetett készülni egy koncertre, mert addig nem nagyon volt más, így az arra való várakozás színezte be a megelőző napokat.
Valóság: A valóság viszont szerencsére nem ilyen nosztalgikus természetű és leszarja ezt. Az egy dobos lányból és egy gitáros lányból álló svájci The Chikitasra például belehallgatás után lehet, hogy nem mentem volna el tutira. Aztán végül majdnem koncerten mentem el, lol, annyira kíméletlenül és nyersen tolták a metálos pózoktól sem mentes hácépunkot. Nincs az a hangerő, amivel ez mp3-ról reprodukálható lenne.
Előítélet: Nem mondanám, hogy tök felesleges ismeretlen zenekarok között mazsolázni, mert olyan úgyis ritkán talán olyan jót az ember, mint mondjuk a Howling Owl. Egyrészt mert nincs így, másrészt meg mert a valóság úgyis megcáfolna.
Valóság: Hány koncertet tud megnézni egy ember két nap alatt, ha mondjuk este hattól hajnal hatig folyamatosan mennek a bulik párhuzamosan? 6-8 talán. De hogy 10-12-nek az emberi befogadóképesség miatt már biztos nincs értelme. Ettől függetlenül az szuper, hogy napi hatvan fellépő között lehetett hol céllal, hol tök céltalanul válogatni. Ha meg kifogsz valami tényleg jót, akkor az még jobb.
Előítélet: Egy magára valamit adó zenekarnak jó klipjei vannak.
https://www.youtube.com/watch?v=MSnZYAr6M-Q
Valóság: Maximum respekt a videóklipeknek is, de ahogy egy konferenciabeszélgetésen is rámutattak, mert hogy ilyen is volt ám Pozsonyban, a zeneipar annyira eltolódott a koncertezés felé a lemezeladásoktól, hogy mára a koncertfelvétel lett a legjobb ajánlólevél.
Előítélet: Bárcsak meg tudnék tőle szabadulni, de akárhogy próbálom magamban eltemetni, nekem is csomó előítéletem van egyes műfajokkal szemben. Dzsesszpop, reppmetál, EDM és még sorolhatnám azokat a műfajokat, amiket egy programfüzetben olvasva rögtön tovább is haladok.
Valóság: Ha azt olvastam volna, hogy a szlovén Koala Voice indie-s, diszkós, dancepunkos zenét játszik, akkor lehet, hogy inkább máshova mentem volna, mondván nem 2005-ben vagyunk. Azonban szerencsére ott voltam, mert noha tényleg ilyen zenét játszottak, de nem csak, hogy tök fogós számaik voltak, hanem olyan hévvel adták őket elő, hogy csak úgy peregtek le rólam az előítéletek. Szerintem Sziget nagyszínpadon is megállnák a helyüket a gimis look ellenére. Szóval tényleg, felejtsük el ezt a műfaj hierarchiákat, főleg, mert már ugye “minden megtörtént a popzenében” és a punkra meg a house-ra se mondjuk, hogy so ’77 vagy so ’87.
Előítélet: Pozsonyban magyarnak lenni ugyanolyan jó, mint bárhol máshol a világon.
Valóság: Pozsonyban nagyon jó volt magyarnak lenni, mert mind az öt magyar fellépő lazább vagy sűrűbb, de lelkes teltház előtt játszhatott, és nem tudtam annyira világpolgár lenni, hogy ez ne töltsön el büszkeséggel. Nagy fel a Dope Calypsonak, az Umreti Fitnek, a Zanzingernek, a Makrohangnak és az Ivan & The Parazolnak is!
Előítélet: A Waves Bratislava összesen 12 helyszínen zajlott, amik ráadásul max öt percre voltak egymástól. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ezek milyen helyek, valamint arra is, hogy mennyire tudják megtölteni őket úgy, hogy párhuzamosan több koncert is fut.
Valóság: Szó szerinti értelemben nem 12 elsősorban klubként funkcionáló helyszínről volt szó. A vásárcsarnok, a helyi lengyel intézet és kávézó is volt köztük. De még így is elképesztő volt, hogy milyen príma, jól szóló klubok vannak egymáshoz ilyen közel, ráadásul konkrétan a belvárosban. Az pedig már inkább a szervezők érdeme, hogy a két éjszaka alatt egy helyszínen se láttam volna olyat, hogy kínosan kevesen lennének, arról nem beszélve, hogy nem csak bólogató zenebuzik voltak, hanem elsősorban bulizni érkező, táncoló emberek is. Tehát a Waves Bratislava idejére Pozsony mindenképpen klubparadicsom lett, a Fugába, ami nagyjából egy Vittula+Trafik pedig tuti visszanézek, ha legközelebb arra sodor az élet.
(a nyitókép Ondrej Koščík fotója az Ivan & The Parazolról, a többit sajnos én készítettem.)