Az izgalmas zenei kísérletekre specializálódott UH Fest szervezésében az Akácfa utcai LÄRM-ben ma Vatican Shadow lesz a vendég. Megpróbáljuk összefoglalni, miért lehet ez egy különleges élmény nekünk, meg akárkinek.

“Ma éjjel Szaddám romok között sétál”
“Recsegő hangok jönnek ki egy Motorola walkie-talkieból”
“A körülményeket hamar megkérdőjelezték”
“Mesterlövész ugyanabban az uniformisban, mint a katonák”
“A hamburgi sejt Csecsenföldön született”

Ezek itt Vatican Shadow-számcímek. Az ott a fenti fotón, sivatagi kamuflázs öltözékben Vatican Shadow.

A misztikuskodó név mögött az a Dominick Fernow áll, aki jóval a projekt létrejötte előtt, már az elmúlt másfél évtizedben begyűjtötte magának a krediteket Prurient néven, ami a zaj(zene) műfajának egyik legjobban csengő – bocsánat, recsegő, torzuló, sivító – neve lett. Olyan idegpályákat feszegető hangkísérletekkel, amikhez képest Aphex Twin legvérmesebb dobhártyaterrorja is altatódal, és amiknek előállításában gyakori szerepet kap egy hangfaltoronyba beletolt mikrofon. Megvan ugye az a jelenet ilyen-olyan rosszul hangosított koncertekről, amikor hirtelen gerjedés lesz úrrá a színpadon, és már kapkod is a technikus, a közönség meg az alsó ajkába harap? Na, Prurient célirányosan törekszik az ilyesmire. Ahogy ő fogalmazott egyszer:

“azt akarom, hogy érezz valamit – még akkor is, ha ez az érzés negatív vagy kényelmetlen.”

A relatíve – hiszen rádióbarátságról továbbra sem beszélünk – szélesebb ismertséget mégis a Vatican Shadow hozta meg neki, még akkor is, ha ezt nem így tervezte, és ez a projekt gyökeresen más alapállásból indul. Míg Fernow korábban a végtelenül, olykor elviselhetetlenül személyes világába vitte be a hallgatót, addig a Vatican Shadow esszenciája éppen az elidegenítés, az arcnélküliség kiváltotta nyugtalanság – és mindenekelőtt az arab világot gúzsba kötő krízis tematikája.

A Közel-Keleten zajló aktuális eseményekről mindenkinek van véleménye, bár Fernow maga azt mondta egy interjúban, hogy neki nincs állásfoglalása a kérdésben (nem úgy, mint a Vatican Shadow-t részben inspiráló brit elektronikus zenésznek, a 80-as és 90-es években Muslimgauze néven is alkotó Bryn Jones-nak, aki hosszas kutatómunka eredményeképp a palesztin ügy elkötelezettje lett). Projektje nem válaszokat szolgáltat, hanem kérdéseket vet fel, nincsenek hősei, csak játékosok a korszellem ködös sakktábláján.

“Szeretem úgy leírni, hogy ez egy afféle kémjáték, ahol nem tudod, ki nyer, vagy egyáltalán melyik oldalon állsz.”

Középfeszes indusztriális zenéit ennek megfelelően folyton átjárja valami konspiratív homály, pszeudovallásos milicista hangulat, ami persze kellőképpen el van kenve ahhoz, hogy bárki mélyenszántó következtetéseket vonjon le belőle Fernow elköteleződését illetően.

Fotó: Andrew Parks

A szalagcímszerű számcímeknek megfeleltetve pedig maguk a zenék szinte csak loopok, többnyire építkezés nélkül kezdődnek és úgy is maradnak abba, tovább görgetve maguk előtt ezt a különösen borzongató bizonytalanság-érzést, ami miatt az embernek kedve volna sűrűn a háta mögé tekintgetni, ha egyedül megy haza hajnalban a Remember Your Black Day-t hallgatva. Végül, mielőtt mindenki felöltené a fekete szettjét este, egy fontos, szem előtt tartandó megállapítás Vatican Shadow szájából:

“Azt akarom, hogy táncoljanak az emberek. De a tánc nem feltétlenül jelent örömteli mókát. A tánc energia, félelemnélküliség.”

Idézetek, infók: FACTSelf-Titled, Red Bull Music Academy
Nyitókép: Nikki Greene