Ha egy zenész eladja valamilyen hangszerét vagy kütyüjét, akkor még mindig tud rajta úgy egy utolsó számot írni, hogy tudja, hogy ez lesz vele az utolsó. Amikor azonban egyszer csak elhallgat egy dobgép vagy egy szintetizátor, akkor nincs mit tenni, csak vissza lehet keresni, hogy mi volt az utolsó felvétel, ami vele készült.

“The swan song of my beloved Yamaha RX5. R.I.P.”

Ezzel a rövid, de érzelmes gondolattal osztott meg Kovács Gábor egy trekket az Új Bála nevű egyszemélyes teknó-projektjével a Facebook-oldalán. Mivel ezek a történetek általában méltatlanul kevés figyelmet kapnak, ezért rácseteltünk a gyászoló zenészre. Kérdésünkre elmondta, hogy a már az örök stúdiókban kalapáló dobgépet még másfél éve vette nevetséges összegért a 178-as busz végállomásán egy arctól, aki épp Los Angelesbe költözött. Ez a hatodik UH Demo előtti időszak volt, amiről >ITT< írtunk.

A szépen induló történet most így zárult:

“Felvettem vele egy lemezt még, ami majd valamikor ősszel fog megjelenni egy ausztrál kiadónál. Azután még két nóta kifért belőle, de a legutóbbi próba után már nem kapcsolt be:

Felvillan az összes LED ünnepélyesen mint egy karácsonyfa, viszont nem reagál már a jól ismert reset parancsra

Amúgy remekül alakítható gép, rengeteg extrával, imádtam, csak nem arra lett kitalálva, hogy egy gurulós bőröndben rángassam magammal mindenfelé.”

RIP!

(Nyitókép: Hirling Bálint / Vs.hu)