Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Chaz Bundick, azaz Toro Y Moi nevét a 2010 környékén beérett műfaj, a chillwave kapcsán szokás emlegetni: a Washed Out, Neon Indian, Blackbird Blackbird és mások mellett ő volt az, aki a leglátványosabban beleállt ebbe a poszt-baleári, polaroidos naplementés nosztalgiába, amit ez a visszhangzós melódiákkal telefacsart műfaj lényegében jelentett. De szavak helyett a legjobb, ha belehallgatunk egyik-másik számába, mondjuk ebbe az egyikbe és ebbe a másikba.
De csak azért, hogy lássuk, illetve halljuk, mi az, amit most már egyre kevésbé valószínű, hogy fogunk tőle hallani.
A kedves szemüveges geek benyomását keltő Bundick legutóbbi, 2013-as nagylemezén ugyanis még bőven ábrándos hangulatban volt, de előtte nem sokkal már életre keltette Les Sins nevű alteregóját, ami már egyértelműen a sötétebb klubok táncos talpainak szól.
A Les Sins trekkjei stílusosan Caribou JIAOLONG kiadójánál jöttek ki (azért stílusosan, mert Caribou pedig Daphni néven kezdett hasonlóan eltávolodni a szuper, de azért dj-szettbe nehezen beilleszthető furcsa popzenéktől):
Ezek itt két éves számok, ez viszont itt egy mindössze egy napos újdonság, ami már felszívott némi footwork-inspirációt is:
https://soundcloud.com/company-record-label/lessinsbother/s-8rhZR
Az infóiból pedig megtudhatjuk, hogy november 4-én már jön is a Michael nevet viselő Les Sins debütalbum a Company Recordsnál. Amit állítólag képregények és mozis soundtrackek, de még Mr. Oizo és Timbaland is ihlettek. És aminek, igen, tényleg ez a borítója – de egy cseppet sem tart vissza, hogy érdekeljen minket a végeredmény, mert a fentiek alapján ígéretesnek tűnik:
Végül pár érdekes szó Bundicktól, hogy minek a szellemében készült az album: “Kedvenc grafikusom, P. Rand mondta mindig, hogy ne akarj eredeti lenni, jó akarj lenni. Amikor a lemezt írtam, ez volt a mantrám. Beloopolva szólt a fejemben. Hiszek benne, hogy ami jó, az időtálló, és amint ezt felismered, elkezded egészében átlátni a világot.”