Az UH Demós kötelezettségeink miatt nem jutottunk el a RNR666 századik jubileumi bulijára, tegnap azonban pótoltuk is a dolgot, és megnéztük a Ramones-mániás holland Traumahelikopter showját a Mikszáth téri Trafik Klubban, ahol fellépett még a sodró krautpunkot játszó Piss Crystals és a kiakadt zajt toló Ana Venus is a hazai színtérről.

CAM00169

Kezdjük azzal, hogy

az RNR666 a budapesti éjszakák párhuzamos ördögi valósága.

Miközben a bulinegyedben kábé negyedévente változnak a trendek, tolódnak el a hangsúlyok, addig a RNR666 maroknyi csapata lassan tíz éve szervezi a minderre fittyet hányó bulijait, a világ minden tájáról idehívott, majd örömmel visszatérő garázs, punk, blues és mindenféle elbaszott, fura zenekarokkal.

Ahogy a bulikonferencián is meg lett állapítva a Technokunst és a Dansmusiq esetében, úgy a RNR666 bulikat is a brandje viszi el. Francia garázs rockzenekar? Lövésem sincs, mi az, de menjünk, tuti sörlocsolás lesz és jó kedv. Olasz pszichedelikus zenekar? Sose hallottam a nevüket, de biztos beteg lesz, irány. Izraeli garázspunk? Na, az meg aztán feltétlenül!

Oké, azért nem csak szimpatikus kezdőket és alig ismert zenekarokat hívnak. Járt náluk a puerto rico-i Black Lips, a Dávila 666, a Rolling Stones kedvenc zenekara, a Natural Child, az amerikai szintipunk-legenda Digital Leather, az ausztrál punkrockcsodának, a TV Coloursnek pedig egyetlen kelet-európai állomása volt Budapest. Legközelebb, jövő hétfőn pedig a finn humppa-zenekar, az Elakelaiset érkezik karikatúraszerű, őrületes slágerátirataival.

Tegnap este tehát az a kérdés jött szembe:

mit szólnánk a holland Ramoneshoz?

Hát persze, nézzük meg – vágtuk rá. Az Ana Venus pár perces műsora be is fejeződött, míg leballagtunk a Trafikba. A teljes összegerjedést megelőzendő a Piss Crystals mögül ugyan hiányzott a zajfüggönyből egy réteg, hogy ne vesszen el az amúgy is szétvisszhangosított ének teljesen, de azért így is tök jól működtek a másfél percekben elkiabált sodró rohamaik.

CAM00179

A háromtagú Traumahelikopter meg olyan volt, mintha a fél zenekar otthonmaradt volna. Se basszusgitáros, se lábdob. Ezek hiánya és az amúgy fogós dalok rövidsége miatt úgy tűnt néha, mintha annyi slágerük lenne, hogy csak így felébe-harmadába tudnák őket belepasszírozni a szettjükbe. A két gitárossrác is kitett magáért, de az este sztárja egyértelműen a hatalmas terpeszben a tam-pergő-cint püfölő dobos lett. Nyilván nem lett megváltva a világ – azt a RNR666 esetében az állandóság teszi meg – de egy újabb király buli volt, ami bármikor öröm egy keddi nap végére.