Nemrég megérkezett a Sziget lineupjának napi bontása. Mi pedig eltöprengtünk azon, hogy vajon mit is lehet vele kezdeni. Már ha éppen nem parázunk rá a fesztiválosdira.

Tényleg nem lett valami erős a felhozatal és a nagyszínpad által sugallt képet a többi helyszín sem változtatja meg. Nekem viszont gyengéim a sovány lineupok. Ez biztos azért van, mert Szigeten (2000 óta max 5 év maradt ki) és Benicassimban (négyszer voltam) szocializálódtam fesztiválügyileg. Illetve az is tuti ebből ered, hogy kicsit mindig is lenéztem azokat, akik az Off meg Primavera programjuk összeállításán szenvedtek látványosan a Tumblren.

Szóval akár nosztalgiából, akár perverzióból, de van valami nagyon szép abban, amikor félretéve a zenebuzis sznobságokat, úgy kell magadnak megszervezni egy fesztiválmenetrendet, mint azok az átlagos emberek, akiknek amúgy már egész biztos sokkal cizelláltabb ízlése van, mint azt sztereotipikusan gondolnánk.

1. Mi a fesztiválozás?

A fesztiválozás sok minden lehet, de szerintem nagyon fontos, hogy ne legyen kényszeres, menetrendszerű koncerttúladagolás. Ráadásul úgy, hogy mindenki tudja, hogy a fesztiválkoncertek bizonyos szempontból a klubkoncertek megkúrtított, outsiderek részére is elfogadhatóvá kerekített változatai. Valamint ebben a koncertfaló mohóságban azért van valami móriczi értelmeben vett Tragédia. A fesztiválozás inkább legyen az, amit a Sziget is üzen: szabadság. Válasszuk ki a napi egy vagy két legjobb koncertet, amire azért próbáljunk meg odaesni, a többi meg majd alakul valahogy.

2. Sátor vagy nagyszínpad?

A szigetes sátrak igazából akkor sem jók, amikor a hangzást sikerül minden szempontból élvezhetőre belőni. Elég egy alulbecsült népszerűségű előadó és máris akkora tömeg van, ami az első sorokban oké, mert a küzdőtér arról szól, de hátul, a századikban már frusztráló, ha nem tudsz mozdulni. Ez lesz Tyleren, úgyhogy nem is erőltetem azt. Ellenben ott a nagyszínpad, ahol tök messziről a porban ülve és sörözgetve lehet nézegetni távolról olyan előadókat, mint Robbie Williams vagy a Kings Of Leon. Pár éve épp Benicassimban néztem meg a színpadtól 150-200 méterre lévő dombról Noel Gallaghert. Egy cseppet sem bántam, hogy nem állok első sorban, így viszont tök jó élmény volt. Nem koncert, fesztiválélmény.

3. Headliner vagy titkos favoritok?

A Szigetre egyre ritkábban érkeznek olyan előadók, akiket még az áttörés előtt lehet elcsípni. Amennyiben így van és a kisebb nevek sem izgibbek, akkor a legjobb normcore módon rámenni a közösségi élményre, a headlinerre. Néhány esetet leszámítva a headlinerek azok, akik megadják a fesztivál karakterét, önazonosságát, tehát bizonyos szempontból nem vagy teljesen ott a Szigeten, ha a fő attrakciót nem látod.

4. Délután vagy éjszaka?

Az esszenciális fesztiválkoncert valahogy úgy néz ki, hogy délután leégsz a napon, este bőrig ázol a hirtelen jött esőben. Ezek azok, amik klubkoncerten és a sátrakban nem történnek meg. Nekem egyik legjobb szigetes élményem például az volt, amikor Soundbank Gerivel buliztunk a szikrázó napsütésben a Horrors sötét számaira. Ez a kép akkor annyira belémégett, hogy azóta Horrost csak szép időkben hallgatok. De ha meghallom, akkor is a nyár jut róla eszembe.

Ja és hogy a kérdésre is válaszoljak: délutántól hajnalig, alap.