Love What Survives címmel jön ősszel a harmadik nagylemeze a londoni duónak, ami a postdubstep egyik nagyon fontos oszlopa volt a kétezres évek legvégén (aztán, ahogy a kreatív evolúció megkívánta, elmentek sokkal inkább elektronikába, annak is a finoman kimunkált, odafigyelős változatába). Négy komplett évet kellett várni erre a feléledésre. Ollé!

Ez a legfontosabb infó velük kapcsolatban perpillanat. És ez az új zene, helló:

Ami azért is mosolyogtató nekem, mert amikor még a Recorderbe írtam, akkor épp azt vizionáltam, hogy igencsak ránk férne egy Mount Kimbie – King Krule kollab album, mert úgy tűnt, kitűnően tudnak egymásra rezonálni a lángoló hajzatú, nihilista trubadúrral.

Hát közös album egyelőre még nincs, csak közösködések, ebben az új számban viszont külön érdekes, hogy a második fele gyakorlatilag – ne szépítsük – egyazegyben posztpunk.

Persze nem lesz ilyen zaklatott az egész album, két másik, korábban megeresztett dal erre a bizonyíték, az egyikben James Blake fátyoloztatja meg szokásos hangját, a másikban meg a kísérletező kedvű Micachu.