Senkit ne tévesszen meg az enyhén trendista borító. Ami mögötte van, annál jobb vasárnap esti megnyugvás nem is lehetne.

Teljesen véletlenül akadtam bele ebbe az albumba, friss megjelenések közt pásztázva, és bár semennyire sem volt ismerős a név, gondoltam, kattintok. Kiderült, hogy alig háromszáz Instagram-követő ide, alig nyolcszáz SoundCloud rajongó oda, erre a figurára érdemes felkapni a fejeket.

És nem azért, mert többek között azzal a Chris Cunninghammel dolgozik együtt, aki Aphex Twinnek elkövette a legendás Windowlicker klipjét.

Hanem zenei önértéke miatt.

Nem szeretek előzménymentesen belefeledkezni lemezekbe, lehet, hogy rossz szokás, ez van. Úgy gondolom, ha valaminek van kontextusa, akkor azt érdemes felfejteni a minél hiánytalanabb összképhez. Ezért meghallgattam a Shuttle358 néven zenélő Dan Abrams korábbi albumait – amiket a kétezres évek elején írt. Mariana-árkot megközelítő mélységekben lapuló, barátságosan lekerekített búgószőnyegekre helyezett akvaristaklubos csengés-bongások, véletlenül sem zavaró, hanem az előbbiekkel organikus egységet alkotó sercentések, zörejek, pattogások: kitűnő ambient-tripek, delfinkommunikáció level 800000.

Új albumát, ha hihetünk a Discogsnak, tíz év után hozta össze, és amikor ráböktem a playt, percek múlva érdekes dolog történt: odakint, a Katona József utca aszfaltján elkezdett sisteregve kopogni az eső. De ez egészen sokáig nem tudatosult bennem. Tökéletesen beleolvadt ugyanis a hangok textúrájába.

Abrams tíz évvel ezelőtti lemeze, a Chessa mellé járt egy sajtóközlemény, ami arról szólt, hogy a művész az ő kis mikrohangjait igyekszik minél inkább elmozdítani az elmélet világa felől az abszolút, igazi élet felé.

Mire ezzel a mondattal összetalálkoztam, az új lemez, az amúgy is töprengető című Can You Prove I Was Born kapcsán már megfogalmazódott bennem, hogy milyen érdekes, mintha a régi, misztikus vízivilágból feljött volna a zenéivel, és bement volna egy sokkal emberközelibb, kora hajnali erdőbe. A hangok felfedezőbbek – hoppá, a tizedik percben már gitár -, a spektrum nyíltabb, mint amikor kimászunk a világot magunk körül eltompító medencéből. Persze mindezt csak önmagához mérten: továbbra is leomló hangfüggönyök között császkálunk. Csak kicsit másképp.

De továbbra sem kizárólag ezért érdemes egy nagyon-nagyon késő este bealkalmazni a fejhallgatóba. Hanem mert a korábbi dolgaitól függetlenül is értelmezhető – illetve dehogy értelmezhető, hanem élhető album ez itt. Lámpák lekapcsolva legyenek.