Sokkoló hír rázta meg a napokban a gépzenék követőit: a múlt héten műtéti komplikációk miatt meghalt a korai LFO egyik felét, majd teljes egészét alkotó, több Björk nagylemez arculatát is meghatározó Mark Bell. Összeszedtük pár megkerülhetetlen zenéjét.

LFO – LFO (1990)

Az 1991-es Frequencies debütalbum sarokköve volt az akkori, internet előtti elektronikus zenének, ez pedig a vezérfonál rajta. Egyik végpontjában az angol, a másikban az amerikai szcéna (hatása) állt, az emberek pedig szenvedélyesen adták kézről-kézre, szájról-szájra. Nem mellékesen pedig ez lobbantotta fel a Warp lemezkiadót övező figyelmet is, hiszen az első zene volt, ami betalált a brit top 20-ba.

LFO – Nurture (1991)

Szintén az előbb emlegetett örökzöld kiadványról való, ebben Bell szofisztikált oldalát is megmutatta, a ravaszul beúszó szintiszőnyegeivel és alumíniumos csilingelésével (személyes megjegyzés: személyes kedvenc trekkem volt ez az albumról).

Clark – Lofthouse (1995)

Ez már Carl Craig kiadójánál, a detroiti Planet E Comminucationsnél jött ki álnéven, és legyen bármennyire is gyorsabb tempót diktáló a mai klubzenékhez képest, fülledt jackelésére ma is bárki hamar maga köré tud képzelni egy sötét, levegőtlen, de annál jobb hangulatú éjszakát valamilyen elhagyott raktárban.

Björk – Hunter (1997)

Az útkereső izlandi énekesnő hamar ráismert tehetségére, és negyedik (illetve harmadik, ha a vicces 1977-es gyereklemezét nem számítjuk) albumára, a Homogenicre szépen be is rántotta, ami a produceri teendőket illeti. Bell onnantól a haláláig segédkezett Björk albumain. Erről a lemezről amúgy a legtöbben a Joga-t ismerik – igen, ez is Bell -, pedig a Hunter című nyitószám sokkal csalafintábban merít az LFO-mágus örökségéből azokkal a zihálóan sepregető pergőkkel.

Deltron 3030 – Turbulence (Mark Bell Remix) (2000)

A rapper Del tha Funkee Homosapien a maga terepén, a hiphopban éppolyan úttörőnek számított mindig is, mint Mark Bell – és mintha csak törvényszerű lenne, hogy a hasonló ütemben kattogó agyak fogaskerekei egymásba akadjanak, természetesen őket is összesodorta a sors. Érdekes összehasonlítani az eredeti darabbal, ami még nem viselte magán Bell digitális bolygatását.

Björk – Cvalda (2000)

A Táncos a sötétben soundtrackjéhez is bőven volt köze Bellnek, a leginkább ehhez az emlékezetes dalhoz, amiben Selma az acélgyárban dalol együtt a súlyos gépekkel.

Depeche Mode – I Feel Loved (2001)

Ha nem tudnánk, hogy Mark Bell van a háttérben, akkor is az első tippjeink között lenne, már az első taktusok alapján is. Stúdióbűvészkedése nagyban hozzásegítette az őt felkérő Depeche Mode-ot, hogy frissítsenek a hangzásukon, és talán abban is, hogy Dave Gahan túllendüljön a maga heroinista, a zenekar meg a lélektani krízisén.

LFO – Freak (2003)

Az LFO harmadik albuma megint szép lett, méltó régi nagy híréhez, ezzel a “slágerrel”, aminek paranoid technóját a legtöbben Gaspar Noé Enter The Void című mozijából ismerhetik.

Regis – Guilt (LFO Remix) (2007)

Björk ide, Depeche Mode oda, emberünk alól nem csúszott ki a talaj egy percre sem, és ha éppen úgy hozta a kedve, összehozott ilyen táncparkett-közepén-csukott-szemmel-mantrázó bestiát is.

Björk – Dark Matter (2011)

Björk legutóbbi, csodálatos technológiai-multimédiás konceptlemezén, a Biophilián Mark Bell ezt az egyetlen zenét írta (igaz, a többit meg programozta), ami akár egy búcsúüzenet is lehetne a maga megrendítő dobmentességével. Mindenesetre mi ezzel búcsúzunk tőle.

(Nyitókép: PYMCA, Universal Images Group)