Agyonidealizált a cím? Meglehet, de mégiscsak jó volna hinni benne, hogy akik tegnap összetorlódtak a már-már kultstátuszba emelkedett Vittula levegőtlen pincéjében, azok azért vállalták önkéntesen a radikális izzadást, mert nem elégednek meg a hazai fesztiválok ásítóan unalmas, kiscsillagos-belmondós palettájával, és kíváncsiak, mi van az üveghegyen túl. Még ha nekik csak műanyagpohár is jut, amit annak kiürültével betömködhetnek a Kertész utcai ügyvédi iroda ajtórácsába.

Mert hogy mi történt hétfőn? Elindult a Rakéta Fesztivál, ami innentől kezdve egy héten át plántálja Budapest arra fogékony zenés klubjaiba a mindenféle fellépőket, legyen szó beteg popról, szintetizátorral csillogó dalokról, asszimetrikus technóról vagy nyomulós garázsrockról. Itt például a Demjén Hirst izélgeti a húrokat:

Annyira, hogy el is szakadt. A húr. Az egyik. Itt a dobos jelzi épp a közönségnek, hogy akinek van eldugva egy gitárja, az kapja már elő, lesszíves, mert kölcsönkérnék:

Idelent a katlan, odakint a bandázás.

És vissza be, mert kezd az este sztárfellépője, a The Somersault Boy, ami nemrég mutatta meg a világnak régóta készült albumát, nem is sajnálták elkapatni magukat meg a közönségüket, erőből jött a powerpop, lendültek a kezek és az állkapcsok.

Akinek megjött volna a kedve a képek nyomán, az, mégegyszer mondjuk, itt eresvépézhet és mazsolázhat magának kedvére, mert tényleg rendkívül változatos a kínálat, még ha többnyire visszafogott fiúk-lányok házilag főzött, cuki, értelmiségi rockandrollizmusáról is van szó. Ki tudja, mikor születik meg a Beat On The Brat vagy a Kontra falai között egy új őstehetség.

(Fotók: Unger András / Urbnplyr)