Alapvetően elmondható Budapestről, hogy már nem csak hogy egyre több jó koncert van, hanem Budapest konkrétan felkerült az európai poptérképre. Az, hogy punk/hardcore vonalon is folyamatosan érkeznek a jobbnál-jobb zenekarok, az nem kis részben Viktor és Buda, azaz a Defekt Dudes érdeme. Mára a menő, a neves zeneblogok által is felkapott flanelinges nosztalgiával popos garázspunkot játszó Big Eyest hozzák Amerikából. Kérdeztük őket az estével kapcsolatban, általában a koncertszervezésről, zenekaros sztorikról, végül pedig némi eligazítás is van az utóbbi időszak legjobb punklemezei kapcsán.

UP: – Az első koncert, amit szerveztetek, és az eddigi legnagyobb nevetek, a White Lung volt. Kívülről nehéz is volt eldönteni, hogy a Defekt Dudes miatt hívtátok a zenekart, vagy a koncert sikere miatt lett a Defekt Dudes?

DD: – Egy barátunk kötötte le a White Lungot, csak aztán kiderült, neki pont akkor kell zsűriznie külföldön egy nemzetközi tanulmányi versenyen, ezért átvettük tőle. Mind a ketten szerveztünk már előtte koncerteket, és mivel a kedvenc budapesti koncertszervezőnk jelenleg Kanadában él, úgy voltunk vele, minek várjunk másra, hozzuk össze mi. Aztán kiderült, hogy ez nem is annyira nehéz dolog, főleg ha ketten szervezünk és miután lekötöttük kb. egy hét alatt, az összes mostani kedvenc bandánkat már túl mélyen benne voltunk ahhoz, hogy kiszálljunk. Név azért kellett, mert az hülyén hangozott volna, hogy Buda és Viktor. Kellett valami, amin keresztül informáljuk az embereket és attól sem akartunk elzárkózni, hogy megtaláljanak minket olyan zenekarok, akiket lehet előtte nem ismertünk, de szívesen leszerveznénk.

UP: – Most már azért túl vagytok jópár koncerten. Mi a jellemző, keresnek titeket, vagy ti kerestek zenekarokat? Esetleg valahonnan kaptok tippeket, hogy erre vagy arra érdemes odafigyelni?

DD: – Nagyjából ez úgy megy, hogy van 2-3 ember, akik a punk/hardcore bandáknak szerveznek Európa-turnét. Velük vagyunk kapcsolatban, némelyikükkel már személyesen is találkoztuk, van, akivel együtt buliztunk. Ez azért is fontos, mert itt senki sem dolgozik szerződésekkel, az egész a bizalmon és a jó híren alapszik, mindkét irányban. Szóval, ha mi szervezünk tíz koncertet, ami után a zenekarok elégedettek, a tizenegyedik banda meg pattog a rocksztáros faszságaival, és mi szólunk a szervezőjüknek, lehet, ők szívják meg. A dolgok menete általában: Van egy turné, amit kihirdetnek és akkor vagy ők írnak ránk, vagy mi rájuk. Szerencsére Budapest felkerült arra a térképre, ahova szeretik küldeni a bandákat és már a zenekarok is külön kérik, hogy hadd játszanak itt.

– Előfordul, hogy olyan zenekart ajánlanak, akiket még névről sem ismerünk, de ennek kis része az, akik annyira jók, hogy le is szervezzük őket. Európai bandák maguk írnak, hogy játszanának, elég gyakran kapunk ilyen leveleket, de százból egy, amiből lesz valami. Leginkább azért, mert szeretjük ezt lelkesedésből csinálni, és bár egy turnén lévő banda örül a szar kajának és a félvállról vett koncertnek is, szembe állítva az üres dátummal Európa közepén, mi akkor sem szeretnénk, hogy egy zenekar rosszul érezze magát, vagy mi vegyük az egészet kötelességnek. Amúgy meg rajongók vagyunk, így nagyrészt tudjuk azt, hogy mi az, ami fasza a színtéren. De inkább van az, hogy nem kötünk le valamit, mert nem jönnének emberek és az sosincs, hogy csak azért szervezünk, mert sokan jönnének. A teljes bevételt a zenekar kapja, ezért hülyeség is lenne máshogy gondolkodnunk.

UP: – Már csak az ajánlóitokból is látszik, hogy ez inkább szól arról, hogy a kedvenc bandáitok eljöjjenek, mint bármi másról. Mik a legjobb sztorijaitok így szervezőkként?

Buda: – Nekem inkább csak top momentumaim vannak, mint például szendvicset venni és pálinkát kínálni Matt Caninonak, akinek a zenekarai elviselhetőbbé tették  a fiatalabb éveim, vagy például egy kis próbateremben pogózni Sickoidsra. De persze alapból jó dolog lógni ezekkel a bandákkal. Konkrét sztorijai inkább Viktornak lehetnek, ő altatja a zenekarokat.

Viktor: – Engem valahol mindig elvarázsol az a felismerés, hogy itt vannak nálam mindenféle emberek, akikkel az első perctől fogva egy húron tudunk pendülni. Ennek köszönhetően nagyon sok szép emlékem van. Olyanok, mint amikor a White Lunggal reggelig hallgattunk magyar gengszterrappet neonfényben, aztán az asztal alá beájulva aludtunk. Amikor a Creem-ék elkezdték dicsérni a könyveimet, aztán reggel arra keltem, hogy okádok, annyit buliztunk még a konyhában. Hogy négy-öt napig lógtam a Rank/Xerox Rat Columns-szal mindenfelé, hogy a Sickoids-szal már a buszukban buliztunk, aztán a Maximum Rock and Rollnak küldtünk e-mailben képeket a faszunkról. Igazából még az is tetszett, amikor a Rvivr nagyon nem akart bulizni, én meg szomorú részegségemben egy kicsit becsináltam a gatyámba.

UP: – A Big Eyesban mit bírtok legjobban?

Buda: – Én egy évösszegző podcastben hallottam őket először, azon az egyik kedvenc számom volt a Back From The Moon tőlük. Garázs-szerű dallamos punkot játszanak, klassz arcoknak tűnnek, és amellett, hogy eléggé felkapták őket, még mindig a földön ülve eszik majd a bandakaját egy műanyag tálból, és ennek örülnek.

Viktor: – Valahogy nekem mindig szimpatikus, ha egy zenekar bevált sablonokból is tud úgy építkezni, hogy abból valami egyedi jön ki. Ha más nem, akkor az, hogy érzed a zene mögött a zenekar lelkesedését. A Big Eyes valami ilyen nekem. Kaptuk az ajánlatot, meghallgattam őket és úgy éreztem ezt el kell hoznunk. De lehet, hogy éppen részeg voltam.

UP: 3-3 kedvenc lemezetek az elmúlt 3 hónapból?

Buda: – Blank Pages – S/T; Pleasure Leftists – 12″; Voight – Kampff – S/T

Viktor: – Gun Outfit – Hard Coming Down; Hoax – LP; New Order – Movement

Megkapó ajánló a mai buliról itt, az egyik előzenekart fent, a másikat pedig itt lehet meghallgatni, ez meg a Big Eyes: