Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Május 31 és június 4 között kerül megrendezésre a Queeruption Fesztivál koncertekkel, workshopokkal, kiállítással, filmvetítéssel, miegymással. A full DIY keretek között szerveződő rendezvény célja, hogy valamiképpen definiálja a queer fogalmát, ami az utóbbi időben popkultúra egyik legizgalmasabb témája lett.
Azért is nagyon fontos ügy ez, mert a queer fogalma a nemi szerepek megkérdőjelezésén túl a mindenkori megmerevedett normák és kiüresedett szabályrendszerek felülvizsgálata irányában is kitágítható. De legalábbis inspiráció meríthető belőle egy önreflektív világlátáshoz.
A kellőképpen színes program a facebookos eventen csekkolható teljes egészében. Mi arra gondoltunk, hogy két szervezőt Vikit és Jojót kérjük meg, hogy ajánlják az olvasóinknak a fesztivál miatt Budapestre érkező két német zenekart. Ezen sorok írója pedig a harmadik külföldi, egész pontosan osztrák fellépőt méltatja a cikk végén – ha már az ő közbenjárása révén jönnek a Queeruptionre.
Viki: A Choral Hearse egy berlini csak csajokból álló doom-folk metal banda. Úgy ismertem meg őket, hogy a Zombie Girlfriendből is ismert Kádár Eszter dobol benne, aki kiment Berlinbe önkénteskedni egy LMBTQ szervezethez, aztán ott ragadt. Trú underground zenekarként sem Facebookon, sem Youtubeon, sem Bandcampen nem figyelhető meg tőlük nagyobb aktivitás, hogy az online streaming szolgáltatásokról már szó se essen. De hát ez az izgi benne. Felmennek a színpadra, és beszarsz. Nagyon profi és összeszokott banda, döbbenetes energiákkal. Lezúzzák a fejedet.
Arról van egy sztorim, hogy mennyire spontának: egyszer berlinben csináltunk egy bulit, és az előzenekar aznap lemondta a koncertet. Felhívtam Esztert délután négy körül, hogy be tudnának-e ugrani, amire az volt a válasz, hogy naná! Tíz körül már az első sorban tomboltunk rájuk. Én már nagyon várom a koncertjüket, mert iszonyat jól tolják, és vágyom rá, hogy Magyarországon minél több ilyen zsír, csajokból álló zenekar legyen, mert marhára alulreprezentáltak a nők a könnyűzenében. Aki végképp nem bírja, egy kicsit hallgathatja őket soundcloudon.
Jojó: A szintén Berlinből érkező zenekarról röviden azt lehetne mondani, hogy a két csaj elcsellózza a riot grrrl-t, de egyrészt ez hülyén hangzik, másrészt nem is fedi le teljesen az igazságot. Chickmeat című albumuk alig két éve jelent meg, de azóta temérdek queer bulit csináltak és a Ladyfest-eken sem ismeretlenek. Nem is játszhatna frappánsabb elnvezésű és kúlabb dalszövegeket író banda a Kossuth téri klitoriszkeresés után és a Queer-díj kiosztása előtt (vagy épp után) szombat este.
“I wouldn’t scissor Joan of Arc. Who scissors anyways? But I’d fingerbang Frida Kahlo if she were here today” – éneklik, akiket mi csak kedvesen Rázos Cunciknak hívunk egymás között a csajommal. Ja, és ki ne hagyjátok a klipjeiket se, ha azokat láttátok, tuti találkozunk szombaton az Aurórában. Mondjuk kezdjétek ezzel:
Ádám: A Robotrát még 2012-2013 környékén ismertem meg, akkoriban jelent meg első nagylemezük, a zajpoppunkos Tinker, aminél talán nem is szerettem jobban kontinentális lemezt azóta se. Tipikusan az a cucc volt, ami ha megfelelő helyen pottyan le, akkor sokkal nagyobbat robbanhatott volna.
Persze az se baj, hogy Grazra esett, így megmaradhattak a helyi Sub klub környékén csoportosuló DIY/punk szcénában, és ezzel szerintem nekik sincsen gondjuk. David Bowie-számokat onnan is simán fel lehet dolgozni, ahogy tették néhány éve. A Queeruptionra pedig a korábbinál letisztultabb, sokszínűbb új lemezükkel, az Eclectic-kel jön ez a három még mindig nagyon fiatal osztrák.