Lassan két éve, hogy ez a szimpatikus texasi csávó, aki akkor még húsz sem volt, megérkezett a figyelemhorizontra a White Iverson című dallal, aminél fülbemászóbb aligha volt abban az évben. Mi is letettük a hajunkat, nem is tehettünk mást, akkora zene volt. Illetve még mindig az. A hozzá tartozó klip megjelenése óta elért több mint 200 milliós megtekintés sem egy lapos statisztika.

Post Malone-nak persze könnyítést jelentett a hype felpaskolásában az is, ahogyan kinézett – mert úgy nézett ki, mint egy fekete, úgy is mozgott, csillant az aranyfog, miközben ő maga fehérebb a szaúdi homoknál is.

Ez azonban nála nem párosult fellengzősködéssel, végig sugárzott róla, hogy ő csak egy fiatal gyerek, aki odavan a zenéért, annyira, hogy a fenti szuperslágerét nem csak elénekelte, de még a zenéjét is ő írta. Szóval nem kell rátolni a kulturális kisajátítós bullshitet.

Jó sokáig kellett várni a bemutatkozó nagylemezére, de a Stoney most végre itt van, és továbbra is hozza a lassú habzású, R&B-s flesseket, néha poppal felütve, néha trappes cicergéssel, néha country-ra emlékeztető énekekkel. Simán odafér még a karácsonyi ajándékbontogatások mellé is.